2011. december 9., péntek

igazodj el...

Haldoklom. Vagyis inkább fuldoklom, az óriási manduláim miatt. Még tegnap délelőtt küldött hostanyám egy üzit, hogy látta rajtam reggel, hogy szomorú vagyok, mi baj van. Leírtam neki, hogy szomorúság nincs, csak tüszős mandulagyulladás. Erre írja, hogy szólnom kellet volna, és hogy megkérdezi a nagyszülőket a délutánról. Írtam neki, hogy nem kell, megoldom. Apuci persze otthon volt, de nyilván az túl nagy áldozat lett volna... Még akkor sem kérdezte meg, mi a bajod wazze, miután nagyi beugrott és még a doki tel. számát is megadta. Na, hát ha b**kó, akkor legyen az. Este átmentünk Wycombe-ba, mert Anna felajánlotta az Augmentin-jét nekem, amiért végtelenül hálás vagyok(vagy leszek, ha elkezd hatni..)
Reggel felkeltem, semmi változás. Levegőt alig kapok, a nyelés eszméletlen fájdalmas. Lemegyek, mindenki itthon. Már kezdett megfogalmazódni a kérdés bennem, hogy megint minek kellett felkelnem? Kérdezi anyuka, jobban vagy? Mondom nem, nem igazán... Nem? Tényleg?  Ó, persze csak mókázok itt nektek... Charlotte bejelentette, hogy ma csak 10.30-ra megy suliba, de anyuka mondta, majd ő elviszi.. Akkor a másikat már miért nem? Persze aztán indulás előtt mondja, hogy majd elviszi Alexet. Mondom hagyd csak, ha már egyszer felkeltem legalább legyen értelme... Igaz, majd felrobbantam..
Beugrottam a boltba venni valami ehető kaját, hazajöttem, porszívózás, vasalás.
Délutánra kaptam még 2 fiút. Igaz, én nagyon nem tettem ki a lábam a szobámból, eljátszanak egymással, meg ott vannak a szüleik.. Most meg készülök ki vacsizni.
El se hiszem, hogy péntek van. Szempillantás volt ez a hét! És holnap vár London!!!

Jók legyetek!

2011. december 8., csütörtök

1 hét

Mindjárt otthon! Még mindig olyan hihetetlennek tűnik...
A múlt hétvégén sikeresen magamévá tettem George-ot, az új bőröndömet. Szép, nagy, és erős (remélem)!
A hét eseményei nem nagyon hoztak lázba, a hangulat változatlan (ami nem jó), viszont a gyerekeim haláliak. A múlt héten kaptak prospektust a tetűirtásról. Tájékoztató a szülőknek, hogy mindig ellenőrizzék a gyerek haját, nehogy aztán behurcolja a tetveket a suliba. Persze a lányom nem igazán érti az egész dolgot... Nyilván ez volt az indok, hogy amikor a kezembe nyomta a papírt mellédobta a kérdést is : Te tetves vagy? Hát fiam, nem. És ha te nem hozol haza valami szart, akkor nem is leszek!
Kedden jött a Mikulás - csak nem ide. Pedig jó kislány voltam.... Lehet, hogy azért nem jött, mert annyi édességgel, mint ami a szobámban van Tiszát lehetne rekeszteni... XD De sajnos be kell tárazni. Tegnap ahogy lementem a konyhában valami vacsit összeütni, komolyan mondom felfordult a gyomrom. Mindig ugyan az a kaja, valami mirelit szar, és már a könyökömön jön ki. De most komolyan neki kéne állnom költekezni kajára??? Így is épp eleget költök rá, de ha főzőcskézni kezdenék magamra... Nem szívesen fizetek valamiért, amiért nem muszáj..Majd otthon hülyére zabálom magam!!!
Még így az utolsó hétre sikerült lebetegedni is (Tamás, együtt érzek). Kedden még azt gondoltam, hogy a fos idő miatt fázom egész nap. Aztán a takaró alatt éreztem, hogy az orrom be akar dugulni, és a torkom, áhh!!! Tegnap szenvedtem. Kisebb önvizsgálat után undorral üdvözöltem a tüszős mandulagyulladást. Persze egész nap vitaminoztam, meg mindenféle pirulát szedtem. Ennek eredményeképp reggel örömmel konstatáltam, hogy a megfázást megúsztam, viszont a torkom rosszabb lett. Este Anna hoz antibiotikumot (mert itthon csak 26 féle fájdalomcsillapító van), úgyhogy a hétvégére tuti jó leszek!
Ma volt az utolsó nap a suliban. A tüneményes tanárnőnk sütött nekünk mince pie-t (hagyományos karácsonyi süti itt), kaptunk üdcsit, csokit és narancsot is. Beszélgettünk a különböző nemzetiségek karácsonyairól, a kajáról, játszottunk és nevettünk sokat. Persze a csajokkal még megbeszéltük, hogy kari előtt összejövünk inni!
Tehát egy remek kis hétvégének nézek elébe Londonban, az utolsó tételeket is kihúzom a karácsonyi listámról, aztán már csak pár nap, amit aztán féllábon is!

Valószínű, hogy azért a nagy nap előtt még jelentkezem!

Pusza!

2011. november 28., hétfő

épp elég élni, nemhogy írni...

Közel 1 hónapja nem született épkézláb bejegyzés. Sajnálom is, meg nem is. Ugyan ezt a tendenciát látom a kollégáknál is.(csak pillantsatok bal oldalra, sokan hónapok óta nem írtak). Kijövünk ide, és minden olyan egyszerűnek tűnik, sok szabadidővel, aztán minél jobban beilleszkedünk, felvesszük ezt az életritmust, kevesebb időnk marad. Mert kell, hogy időt szakítsunk a régi és új barátainkra, megtalálni az egyensúlyt a munka és kikapcsolódás között.
Ez a munka nem egy álommeló. A munkáddal kelni és feküdni, meglehetősen fárasztó, pláne ha a kapcsolat köztetek nem idilli. Ami talán az esetek 1-2%-ban fordul elő. És nem meglepő, hogy ilyen helyzetben az ember arra vágyik, hogy a szabadidejét a falakon kívül töltse, mindegy hol, csak el innen.
Na de lássuk csak, mi is történt velem azóta...
Egy csodálatos hétvégét töltöttem Brightonban! Végre valahára eljutottam a tengerpartra, és ráadásul egy egész hétvégére! Na, azért annyira nem ájultam el a várostól... Szép, és persze a tenger sokat dob rajta, de egy kicsit az az érzésem volt, mintha 15-20 éve megállt volna az idő. Na persze mikor kiléptem a szállodából és a tenger köszöntött szemből, csak jó érzése van az embernek. Sajnos az idő nem volt túl kegyes hozzánk, szerencsére esni nem esett, de hűvös volt rendesen! Ami azért nem volt elég indok arra, hogy elmulasszam belemártani a lábikóm a vízbe!!! Igaz, egy páran furán néztek, de kit érdekel??? Megérte, az egyszer biztos.
De semmi nem tart örökké, vissza a hétköznapokba. A suliban lett egy új csoporttársunk. Hálás vagyok érte, mert ő is itt lakik, és kocsival jár, és neki NEM kell a benzinbe fizetnie, így ő hoz-visz minket. Már kezdett kicsit drága móka lenni ez a furikázás, pláne mikor hostanyám bejelentette, hogy még kevesebbet fizet a benzinbe, mert az úgy FAIR. Na, itt éreztem, hogy ebbe nem szabad belemenni, mert órákig magyarázhatnám, mi a fair és mi nem.
A csajokkal a suliból jól kijövünk, és igyekszünk hetente legalább egyszer eljutni kocsmázni. Nagyjából sikerül is. Csak alattam rezeg a léc. Ugyanis a szülőknél megint kijött a gym-mánia. Sok-sok hónap kihagyás után most megint járni kezdtek, ami nekem heti 3 szittelést jelent, általában Swan-napokon. Nem fair. De ez van.
Az elkövetkezendő hétvégén Claudia barátosném kitalálta, hogy menjünk Londonba a tüzijátékra (Mayor of London napja). Kikészültem ettől. Az egy dolog, hogy fél órát vártam rá még a házukban, de azt sem tudtam hogy jövök majd haza, mert C nem tudta, haza jön e. A belvárosban kóboroltunk egy párórát, a szuvenir boltokat jártuk. Kaja a Burger King-ben, majd kávé a Soho-ban. Szeretem Caludiát, de le tud fárasztani. Nagyon. Nem is tudom, miért lepődtem meg, mikor lekéstük a tüzijátékot. Aztán még ott álltunk fél órát a hömpölygő tömegben, várva...mire is? Nem tudom, és akkor se tudtam. Azt meg pláne, hogy este hatkor miért megyünk 3 metróval az egyik legtávolabbi plázába. De jó barátnő vagyok, miért ne?? Aztán meg csak sült a pofám fél 11kor hívogatni a cimborámat, hogy ugyan jöjjön már ki elém Hillingdonra, mert másként nem jutok haza. ŐŐŐŐrület!!!!!!
Vasárnap a napos idő örömére elmentünk sétálni kicsit a közeli parkba (Burnham Beeches), végül beültünk egy teára a már jól ismert Royal Standard-be.
És megint csak jött a hétfő. De már nem bánom. Mert ez azt jelenti, hogy közelebb és közelebb vagyok a karácsonyi szünetemhez! Azt hiszem azon a héten jelentős dolog nem történt, legalább is nem emlékszem... :D
Aztán ismét hétvége, amit az angol haveromnál töltöttem. Már péntek délután leléptem, annak örömére, hogy nem kellett dolgoznom. Aztán jött a kikapcs, és mindenféle jóság. Csepegtetve a magyar konyhaművészetből főztem jó kis húslevest csigatésztával, hurka-kolbászt tepsis krumplival és kovi ubival, majd végül egy kis túrós-barackos süti... Lehet csorgatni a nyálakat...
Aztán a héten úgy sikeredett, hogy elég sokat dolgoztam. Louise is elment 2 napra, itthon is és más családnál is szitteltem, pénteken 4 gyerekre vigyáztam, ment a rohangálás ide-oda, így hétvégére megint hulla lettem. De sebaj! Jön a karácsony, így irány egy kis shoppingolás! Hál' istennek az ajándékok jó részét már on-line megvettem, így csak apró-cseprő dolgok hiányoznak. High Wycombe-ban végre meglett Alexnak is az aji. Még egy londoni túra, egy-két kattintás itthon és befejeztem. A többit majd otthon! Azért még vasárnap elmentünk Uxbridge-be, hátha találunk valamit. Kacsingattam 1-2 télikabáttal és csizmával, merthogy kezd elég csípős lenni az idő, de végül az ár/típus kombó nem lett meg. Viszont kinéztem egy bőröndöt, ami azt hiszem elég jó lesz egy darabig, és nagyon baráti az ára. (Az előző bőröndömet a Wizzair össze-vissza törte...). Ez még az utolsó fontos vásárolni valóm kari előtt. A túra után kapkodtam a lábaim hazafelé, mert este megint mentem szittelni. Szar dolog, hogy nincs időm pihenni, de a pénz nagyon jól jön, pláne most...
Ami a családomat illeti. Az elmúlt pár hétben nagyon sok minden történt.  Olvasóim tudhatják, hogy korábban is voltak kisebb-nagyobb problémák, amikre jött még egy pár.Sok. Majd bizonyos körülmények alaposan összekuszáltak mindent. Ne haragudjatok, de ez eléggé magánügy, így nem szeretném a nagyközönség elé tárni. Arról nem beszélve, hogy bonyolult és szövevényes, kibogozni és elmagyarázni nem lenne elég egy bejegyzés. Jelenleg elég feszült a helyzet, és NEM TUDOM MEDDIG MARADOK itt. minden változik napról napra, óráról órára, beleértve a hangulatomat is. De igyekszem úgy felfogni, hogy ez a jel, hogy elég időt vesztegettem au pairkedésre, ideje váltani. Ha már letisztult minden, ígérem szólok. DE NEM MEGYEK HAZA, az tuti! ;)

Natehát, látjátok pörög az élet errefelé. Már az lenne meglepő, ha nem történne semmi sem velem. Dolgozom sokat, sokfelé, igyekszem túlélni a mocskos hétköznapokat, nézni a dolgok pozitív oldalát, tudni, hogy minden rendben lesz, és felkészíteni a kicsi lelkem a karácsonyra! Szépen haladok!
Még azért igyekszem jelentkezni a szünetem előtt, legalább egy pár sorban...

Addig is vigyázzatok magatokra!!!

Pusza!
xxx

2011. november 14., hétfő

előrejelzés

A következő beszámolóban (amire remélem mihamarabb sor kerül) erről kaptok beszámolót:
- kikészülés a családomtól
- kocsmázás
- hétvége Brightonban
- beszélgetések és konzekvenciák
- a negyedik herpeszem, ami a fél pofámat beterítette
- új csoporttárs = spórolás
- péntek esti Swan
- gym-mánia
- őrült szombat egy mexikóival
- karácsonyi láz
- vasárnapi/névnapi séta a napsütötte erdőben
- a hétfők, amiknek már örülök

Majd jövök!

Pusza!!!

2011. november 4., péntek

itt

Nos tehát, még hétfőn akartam írni, de...
Őszi szünetet túléltük. Hál' istennek. Hurcolásztam a gyerekeket ide-oda, hétfőn Marlowban voltunk. Kedden kalandos utazást tettünk Henley-on-Thames városában, fel is bosszantottam magam Claudián és a szervezőképességén... Szerdán Stewart itthon volt, így ő foglalkozott a gyerekekkel, így az egész napomat a takarításra szántam... Csütörtökre az idő elromlott, így délután elmentünk a kölkökkel Bourne End-re a Jungle Mania nevű beltéri játszótérre.. Elég ócska hely, majd' megfagytam, csak a földre tudtam ülni, és amikor egy anyuka odajött panaszkodni a gyerekeimre, éreztem itt az idő menni! Pénteken szerencsém volt, 2re vittem a gyerkőcöket a nagyszülőkhöz (ott aludtak). Igaz, még ott ledumáltunk egy kicsit, de aztán tepertem hazafelé. Nem volt egy geyszerű hét, a drága gyerekeim nem a legjobb formájukat hozták.. 
Este kimentünk James-szel. Épp kint cigizünk, mire a sarkon befordulnak a hostszüleim.... Be voltak kicsit csiccsentve, és jómodorra való tekintettel beinvitáltuk őket egy italra. Szerencsére nem sokáig maradtak.. Ami viszont engem illet, sikerült elég szépen becsiccsenteni! Másnap reggel még egy kis fejfájás is lett!! Ejnye, előjelek... Így végül szombaton csak itthon pihentem, este egyébként is sittelnem kellett. Stewart most ünnepelte a 40-dik születésnapját, így nagy bulit rendeztek 2 másik szülinapossal a környék legdrágább szállodájában... Ezzel nem is lett volna gond, egészen addig, míg este hatkor Louise be nem jelenti, hogy mivel a gyerekek nagyon szeretnének elmenni a buliba, vigyem már el őket egy órára....Na, akkor gyorsan melegítőből ki, zuhany alá be, hajmosás, szárítás, szolid smink, elegáns ruha és mehet. Szinte senkit nem ismertem, így szarul is éreztem magam, de másfél óra után már indulhattunk haza. A kölykök persze bevágták a hisztit és sírógörcsben hoztam őket haza. Aztán hajnal fél 1-kor hallottam a nagy vihorászást lentről (megjegyezném hogy 4 embert szállásoltunk el, így nem volt olyan helyiség, ahol ne aludt volna valaki... Vasárnap reggel, miután az idegen hangok eltávoztak, lemásztam a kávémért. És igyekeztem mihamarabb felébredni. Ugyanis aznap ebédre volt hivatalos az EGÉSZ család a házunkba, ami úgy 40 embert jelent. A kötelező jópofizásokat elkerülve inkább leléptem. Azt a csepp kis békességet is elvették... Így irány Camden Town!! Nagyon jó voltam, mert nem vettem semmit!! Lehet, hogy ez annak is volt köszönhető, hogy délutánra nagyon szarul lettem. Komoly kis torokgyulladás mutogatta magát...Így végül 6 körül hazaindultunk. Indultunk. Ugyanis a házunk előtt még mindig kocsi-hegyek álltak, és amikor meghallottam a gyerekek sikítását (8 gyerek együtt!!!), azt mondtam NEM, én nem megyek be. Bár a hangom mellett csak az ágyamat kívántam jobban, inkább beültünk a Royalba. 
Vasárnap éjjel szinte semmit nem aludtam, így hétfőre még betegebb lettem. Szerencsére nem sokat melóztam, mert a szülők itthon voltak, így a gyerekekkel ők foglalkoztak. Nekem csak az alja jutott, vasalás és porszívózás. Ami a legjobban bosszantott, hogy reggel felkeltem mint egy hulla, és amikor már elkészültem mondta Charlotte, hogy az anyjáék viszik őket suliba. Remek, kössz. Végül persze nem feküdtem vissza, elugrottam a boltba hogy vegyek valamit Stew-nak, ha már hivatalosan is szülinapja van.. Kaptam is érte: Kösz, ez nagyon kedves.... És ennyi. :/
A hétfő éjszakám megint egy rakás szar volt, így kedden megint csak mosott szar lettem. Persze kérdezte Louise, hogy jól vagyok e, meg hív valakit a gyerekekhez, de hát nem, a gép nem állhat le. Még suliba is elmentem. Minek? 
Szerdán, bár taknyom-nyálam egyben volt, hogy ilyen szép magyarosan fogalmazzak, takarítottam. Megvolt.
Csüti: suli és vasalás. Fél fokkal jobban vagyok, az idegeim kevésbé.
Ma: 3 szett dupla ágynemű vasalás. Gyerek reggel és este. Én meg kész vagyok. Egyre inkább élek a karácsonyi szünetemért. 
Persze tudjátok, hogy egész jó családom van, de mostanában az agyamra mennek. És családom? Inkább munkám... Sok, nagyon soknak érzem mostanában, itt is jönnek a problémák amiket persze fel is nagyítanak a körülmények.. És igen, beteg is vagyok, és nyűgös is na meg hisztis, de majd csak elmúlik... UGYE???

Holnap reggel kocsiba pattanunk és Brightonban töltjük a hétvégét. Leszarom az esőt, csak távol legyek ettől a háztól egy kis időre... Na és persze a szerelmem... a tenger... mióta vár rám... 

Remélem nálatok minden rendben!
Ha nem, akkor indulás, csak el, messzire!!!

Szilvi
XXX

2011. november 3., csütörtök

o.O


Én igyekszem, komolyan... ;)

2011. október 23., vasárnap

Őszi szünet előtti helyzetjelentés

Újra itt!
Lássuk csak, hol is hagytam abba...
A múlt hétvége kimaradt, amikor is, hmmm. Mi is volt? Áh, igen. Szombaton Ealingben volt egy kis magyar vásár, Liszt Ferenc születésének 200-dik évfordulója alkalmából. Így kapva a lehetőségen angol cimborámmal elmentünk, magunkba szívva egy kis magyar kultúrát. Na és persze lángost (ami nem volt a legjobb...). Szerettem volna egy kis hurka-kolbászt is, de nagyon hosszú sor állt, nem is haladt, és az olajgőz épp felénk szállt, így feladtam. Tettünk egy kis sétát, de végül nem volt kedvem visszamenni. Inkább elugrottunk Windsorba sétálni egy kicsit és fagyizni. Végül megint a Royal Standard-ben kötöttünk ki, nagyon megszerettem a helyet, megvan a varázsa. Akit érdekel, nézze meg itt.
Vasárnap nem mentem sehová, éljen a pihi!
A hét elég eseménytelenül telt - legalább is nagy dolgok nem történtek. Kaptam egy kis plusz pénzt a nyári túlórákért, Charlotte elkezdte hullajtani a fogát, immár a második esett ki. A fogtündér nem győzi hordani a pénzt...;) Csütörtökön a suliban jó adag házit kaptunk, tekintettel arra, hogy a jövő héten nekünk is szünet lesz, nem csak a gyerekeknek. Próbáltam finoman a tanár értésére adni, hogy a napi 10-11 óra meló mellett ki az istennek lesz ideje még házit csinálni, de sokat nem használt a győzködés. Sőt, még egy kis tesztet is írunk 2 hét múlva. Sebaj, majd megoldjuk, ahogy eddig is. Pénteken megragadva az alkalmat sütit gyártottunk a gyerekekkel. Jó kis gyümölcstorta! Igaz, hogy fél 7kor még elrohantam a boltba, mert a zselé nem akart megkötni, így vennem kellett másikat... Végül Charlotte evett egy szelettel. Azóta se senki. Meg se kóstolták. Hát igen, asszem ez volt az uccsó alkalom, hogy én próbálok jópofi lenni. Nem baj, legalább van mivel hízlalni a seggem! :D Erről jut eszembe. Hétfőn vettem egy kis csirkemájat, megkívántam, és főzőcskéztem egyet. DE. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy én előre csomagolt húst vettem. Nem jó, fura a szaga...Pedig próbálkoztam már marhahússal, csirkével, most májjal, de valami nagy bibi van velük, az tuti. Végül a kajám fele a kutyákat boldogította, mert egyszerűen nem tudtam megenni.És nem, én aztán nem vagyok finnyás. Mi is tartottunk jószágot annak idején, és pontosan tudom milyen állaga, színe és szaga van a húsoknak. Ami itt van, az nem kóser...
A hét letudva, szombaton egész nap pihi. Estére vállaltam szittelést az egyik családnál, ami elég hosszúra sikeredett. Fél nyolcra mentem és fél 1 után jöttem el. Kicsit keserű szájízzel, mert mindössze 30 fontot kaptam. Persze nézhetném úgy is, hogy óránként 6 font a tévézésért jó ár, de ez 5 óra volt, és legutóbb 4 óráért is ennyit kaptam, szóval akkor 1 óra bónusz? Nem, nem tőlem, bocsika... Persze, azért jól jött a kis pluszpénz, és jövő szombaton megint szittelek, akkor már a saját családomnak. Stewart szülinapja lesz, így megy a nagy partiszervezés. Persze tudom, hogy 20 fontnál nem kapok többet, de itthon legalább ha akarom 10kor lefekszek aludni és kész. 
Egyébként érdekesen jött ki a lépés, mert miután elvállaltam a melót a másik családnál, szólt Louise is, hogy nem e tudnék... Végül aztán James szittelt itt, én meg ott. Így amikor hazaértem átvettem a stafétát itthon, és 2óra is elmúlt, mire ágyba estem. Nem meglepetés, hogy fél 12kor keltem ki... Persze a tolerancia itt sem létező fogalom, így a héten már legalább ötödjére ébredtem a gyerek visítására/éneklésére/szaladgálására. Arról aztán nem beszélve, hogy a vékony falak más neszeket is átengednek... Feladat: füldugó beszerzése.
Ma elmentünk sétálni egy kicsit a Black Parkba, aztán vasárnapi bűnözés: McDonald's. Szóval most teli hassal pihegek, és próbálok felkészülni a jövő heti full-time gyerekezésre. Remélem hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, így hurcolhatom a kölyköket ide-oda. Kollégáknak kitartást! Engem is csak az éltet, hogy a következő szünetben én otthon leszek, így majd csak jövőre szenvedünk megint...
Puszi nektek és vigyi magatokra!!


2011. október 11., kedd

Megjött az ősz

Rettenetes blogíró lettem. Emlékszem, amikor elkezdtem blogokat olvasni, mennyire bosszantott, ha valaki napokig, vagy hetekig nem írt. És hát tessék...
Tehát valahol 2hete írtam utoljára... Igen, amikor az októberi nyár beköszöntött. Csodás hétvége elé néztem, teljesen családmentesen. Meg is hívtam Verát és Claut hétvégére, erre mind a kettőnek most támadt programja... Csalódott voltam, végül aztán James jött át szombat este iszogatni és kibeszélni az élet nagy dolgait, így nem maradtam társaság nélkül. De a hétvége is véget ér egyszer, és hétfőn minden vissza a régi kerékvágásba.A hétköznapi teendőkről már szót nem ejtenék, a szokásos dolgok mennek. Csütörtökön sütögettünk a gyerekekkel, és a pogácsa annyira jól sikerült, hogy 2 darab maradt másnapra... Aznap este elmentünk a sulis csajokkal kicsit iszogatni. Az első ember aki rám köszön a pubban: egy apuka az iskolából. És nem volt egyedül. Nem zavartattam magam, ők se, a csajokkal röhögtünk egy sort, és fél1 körül hazafelé vettem az irányt. Pénteken majdnem szabad volt a délutánom (majdnem, mert azért egy kis vasalást még beleszorítottam), így az ügyes-bajos dolgaimat intézgettem.
Szombaton James-szel elmentünk kajcsizni Marlow-ba. Édes kis falu, érdekessége hogy testvérvárosa Budavárnak, valamint a Clarks által tervezett Széchenyi Lánchíd kisebb változata szeli át a Temzét. Este beültünk iszogatni a környék leghangulatosabb pubjába, egy 900 éves Treehouse-ba. A kandalló tüze mellett Bacardi-kólát szürcsölni, kell ennél jobb?
Vasárnap Claudia kitalálta, hogy menjünk el felfedezni, ezúttal Milton Keynes-be. Nem tudom, mikor csalódtam ekkorát. Az a város... Pfff... Nagy betonrengeteg, még a házak sem látszódnak. Azt hittem először, hogy a GPS nem tudja hogy hol a városközpont. Kiszálltunk a kocsiból, nagy pláza, azon kívül más nem nagyon. Bementünk kérdezősködni, mire az arcunkba mondták, ez a városközpont. Lehangoló, kiábrándító, és soha többet. A városnézésből egész napos shopping lett, amit akár High Wycombe-ban is megtehettünk volna... Nem érdekes, legalább végigröhögtük a napot (na és végigzabáltuk!). Persze, miért is ne, hazafelé az autópályán akkora dugó volt, hogy az alig egy órás út 2 óra lett... Így esélyem nem volt normális időben lefeküdni, felkészülni az újabb hétfőre. Pedig az jött rendíthetetlenül. Aztán nyomában a kedd, suli, miegymás... A suliról majd kaptok egy külön fejezetet is (egyszer, csak győzzétek kivárni hahaha).
De most megyek, bocsi, hulla vagyok.

Vigyázzatok magatokra, Pusza!!!

2011. október 4., kedd

:D

KÖSZÖNÖM hogy ennyire hűségesen olvastok!
A múlt heti top5 látogató országok között Norvégia és Orosz Konföderáció? Le vagyok nyűgözve!!
Hamarosan jelentkezem, egy kicsit zsúfolt volt a hétvégém, de nagyon jó!

Vigyázzatok magatokra!
Pusza!

2011. szeptember 27., kedd

oskola

Meglepetés!!!
Na, ugye milyen hamar visszajöttem?! Nem gondoltátok, ugye?
De mivel ez egy au pair blog, így az au pair élettel kapcsolatos szösszeneteket illik megosztani...
Ma reggel elkezdődött az iskola. Már most szeretem. Igazán meglepő, hogy mennyire kicsi a csoportunk, mindössze hatan vagyunk. Egy cseh, egy szlovák, egy spanyol, egy finn, egy ukrán csajszi és én. egy kivétellel mind au pairek. A tanárnő nagyon kedves és segítőkész. Kezdetben elmagyarázta a tanmenetet, ejtettünk pár szót a vizsgáról, és elmondta a jogainkat!!! Tehát, azonnal jelezzük, amennyiben problémánk van a csoporttársakkal, nem vagyunk elégedettek a kurzus színvonalával vagy az oktatónkkal!! Egész jól hangzik, bár ennyi pénzért talán ez érthető is.
Mivel hogy első napunk volt, leginkább az ismerkedésen volt a hangsúly. Persze azért volt már egy-két feladat, legtöbbször párban végezendő, de volt kérdőív, amit az egész osztállyal meg kellett beszélni. És lejegyzeteltünk új szavakat, kifejezéseket is.
Igazából én nagyon élveztem, és az a két óra gyorsan eltelt. Kaptunk házit: 150 szó az első benyomásról Angliában. Mindjárt neki is ülök, mert csütörtökön vinni kéne...

Addig is pusza!!!!

2011. szeptember 25., vasárnap

Itt van az ősz, itt van újra

Nos tehát, hiányoztam vagy sem, itt vagyok.
Tessék készülni, hosszú leszek. Közel egy hónap eseményeit igyekszem összefoglalni, és hiába szelektálok a fontos és kevésbé fontos események között, még mindig marad sok-sok mesélni valóm.
Ugyebár legutóbb Dublinból pötyögtem nektek. Talán most arra számítotok, hogy ízelítőt kaptok az írek világából. Bocsika, ez most kimarad. Ennek egész egyszerű oka van, mégpedig nem fogom pár sorba besűríteni azt a rengeteg fantasztikus dolgot, ami ott történt meg velem. Elégedjetek meg annyival, hogy Dublin, Írország, és Észak-Írország csodálatos. Teljesen más hangulata van, mint Angliának, a fű tényleg már-már furán zöld (lehet ettől van a marhahúsnak is fura íze...), sokkal barátságosabb, "otthoniasabb" mint itt. Szemezgessetek a képek között itt, érdemes.
Rövidke nyaralásom után visszatértem, és belevágtam az utolsó nyári szüneti napokba. Jelentem túléltük, bár valószínűleg azért vészeltem át viszonylag könnyen, mert szinte sose voltunk itthon, mindig mentünk valamerre csavarogni. A gyerekek eljátszottak, estére jól elfáradtak, napról-napra. Végül beköszöntött az édes szeptember, az iskola, és a régi kerékvágás. (vagy legalább is majdnem...)
Az első hétvégén ünneplésbe is fogtunk! Üdvözöltük a tanévkezdést, és dupla szülinapot tartottunk Claudiával és Verával Londonban. Volt nagy őrület, shopping, ivászat, pasik, szétcsúszás, hajnali kebab, másnaposság, gyógypizza... 3 szingli csaj szombat éjjel Londonban... Szupi kis hétvégét hoztunk össze... XD
Majd újabb hét, igyekeztem utolérni magam a takarítás-vasalás kombóban, rohangáltam ide-oda, szervezkedtem, intézkedtem, és persze valami munka-félét is össze kellett hozni...
Időközben elérkeztem a fél éves évfordulómhoz itt. Megemlítettem Louise-nak is, és mindketten konstatáltuk, hogy repül az idő! De ha jó helyen van az ember... Sőt, addig-addig beszélgettünk, hogy szóba került nem e esetleg maradnék többet, mint egy év...Jól esett nagyon, mert ez a legőszintébb jele, hogy tényleg szeretnek. Elmondtam, hogy nagyon jól érzem ebben a családban magam, és egy év után biztos nem fogok hazaköltözni, de hogy itt maradok e vagy más (teljes munkaidős) munkát keresek, még a jövő zenéje. Nagyon sok minden dönti ezt el, és csak akkor váltok, ha lesz értelme. (értsd: minimálbérért nem megyek el takarítani, mert egy fonttal se lesz több pénzem, mint most...) Messze van még ez, majd alakul...
A hetet túlélve, hullafáradtan lazulós hétvégére készültem. Persze hogy nem jött össze. Claudia idegileg kikészült a családja miatt, és szinte könyörgött, hogy menjünk el valamerre szombaton. Mire valók a barátok?? Menjünk. Irány Reading (ejtsd: reding!).
Átcikáztunk az autópályán, és jó időt remélve készültünk bevenni a várost. Jelentem nem sikerült.. XD Édes kis kanális mellett piknikeztünk, és az emberek furcsa pillantását álltuk. Ki az a hülye aki esőben piknikezik? Hát mi, persze. Majd elindultunk felfedezni a várost, és a helyi múzeumot. Kisebb eltévedés után magunkba szívtunk egy kis kultúrát, ellőttünk pár képet, parkoztunk, és irány shoppingolni. A cél: fehér ruhát venni Claunak. Küldetés teljesítve. Nagyon ügyes voltam, én nem vettem semmit... aznap... :D A nap megkoronázásaként beültünk egy kávézóba egy-egy százezer kalóriás süticsodára!!! hmmmmmmmm
Tíz már őven elmúlt, mire hazaértünk, persze útközben kibeszéltük a kapcsolatok nagy kérdéseit. Mi, a szinglik. Khm. Végül a családom pártfogolásából fakadóan barátosnőm itt is aludt, kimentve őt az otthoni viszályokból. Persze ennek köszönhetően vasárnap reggel is keltem időben, egy kis pártfogolás után útnak engedtem Claut, majd a délutánt egy kis skype-pal ütöttem el. Reading képek itt.
És ismét hétfő, ami csak azért volt más, mert hivatalosan is szülinapos lettem. Amikor fogmosás közben jött a lányom, hogy ő egy őr, és jeleznie kell, ha elindulok lefelé, akkor már tudtam, ezek készültek valamivel.  Így is volt, ahogy leértem a konyhába kaptam is a "Happy Birthday" kórust, egy tripla csokis tortát, és na mit?, egy üveg Bacardit! Igen, ismer a családom... :D Este az én kívánságomra sushit rendeltünk, átjött Claudia, iszogattunk, dumáltunk... nagyon-nagyon jó volt!!!! És jelentem, fél év angliai tartózkodás után megvan az első esőkabátom! Méghozzá Claudiától kaptam, mert a múltkor panaszoltam neki, hogy szégyen szemre még mindig nem szereztem be! Na de ez is eltelt, az élet nem áll meg, jöttek a napok egyre-másra, szaladgálás, meló, intézkedés, telefonok, lelki segély, és minde ami belefér. Péntek hajnalban a szülők elutaztak Görögországba esküvőre, így reggel fél 7kor a gyerekeim ébresztettek. Lezavartunk mindent, elvittem őket suliba, utána mentek osztálytársakhoz, így vacsi előtt vettem fel őket. És vittem is egyből a nagyszülőkhöz. És készülődés a hétvégére. Igen, elérkezett a III. Magyar Au Pair találkozó ideje Londonban. Már egy jó pár hete szervezkedtünk Tomival, (ez is rengeteg időmet elvette), bár a munka javát Tomi végezte. Így reggel indulás a fővárosba! Mivel a londoni tömegközlekedés most sem volt a barátom, így kocsi-gyaloglás-metró-metró-gyaloglás variációk után sikerült mindenkivel találkozni. És akkor még koronázásként jött egy "kis" gyaloglás a szállásra... Sajnos az időjárás nem kedvezett, megmutatta igazi angol arcát, így kapásból csepergő esőben piknikeztünk a Hyde parkban. (igen, megint). Majd városnéző túra egybekötve a "Meddig állod az esőt?" versennyel. Ugyanis városnéző buszra vettünk jegyet, ami dugig volt, kivéve persze a nyitott felső részt. Szakadó esőben. Na azért a magyar virtust megmutattuk, és a végsőkig kitartottunk, bár minek? Fényképezni lehetetlen volt, az ömlő esőt a szél a pofádba fújta... amikor már a bugyimis vizes volt, úgy gondoltam, elég. Lemásztam (én is), szerencsére egy-két hely felszabadult, így ücsörögni is lehetett. A túra elég hosszú volt, a végére újra kisütött a nap is, de már nem volt kedvem mászkálni... Majd irány a bolt, egy kis alkohol feltankolása után visszamentünk a szállásra készülődni. Az estéről annyit, hogy ismételten méltóképp megünnepeltem a szülinapom, jól szétcsaptam magam XD. De nem csak én, azt hiszem csoportos őrület volt... 
Vasárnap az ébredés nem ment egyszerűen, néhányan inkább a reggelit is kihagytuk egy kis alvásért cserébe...De semmi sem tart örökké, tízig ki kellett csekkolni, így összekaptuk magunkat és hajrá! Bebuszoztunk a városba, és a kis turista jegyünket kihasználva elmentünk egy Temze-hajótúrára. Megérte, nagyon szép volt! Aztán lassan jött a végső búcsú, mindenki indult útjára. Én is, mert hulla fáradtnak éreztem magam. 2 metróval kijutottam a város szélére, kocsiba be és otthon, édes otthon. Este 7kor kidőltem, egészen reggel 8ig nyomtam az ágyat... Aki képeket szeretne, bocsi, de ez most elmarad. Ma gyűjtöttem be a mások által készített fényképeket, szerintem legalább 2000, ebből semmi kedvem/energiám nekiállni szelektálni, töltögetni, méretezni... Majd talán később...
És ismét hétfő. Ezúttal a saját sulimat intéztem. Végre! Két lehetőségem is volt. Először a High Wycombe-i suliban voltam, ahol ESOL kurzusokat indítanak. Megcsináltam a teztet, és elég nagy meglepetést okozott. Ugyanis a tanárnő szerint kapásból a legmagasabb szintre, a Level 2 osztályba kerülhetek. Bár persze mondta, hogy főleg az írás részen van mit fejleszteni, de összességében elég jó vagyok. (Nagyon nagy meglepetés, mert emlékszem, mikor otthon a télen bejött egy vendég, aki angolul kért útbaigazítást, és alig tudtam valamit elmakogni neki... hát igen, a szükség, a napi használat rengeteget segít fejlődni, és ezúttal a tévé-függőség is az én malmomra hajtja a vizet... :D). Viszont elmondta, hogy ez a kurzus inkább a hosszú távon itt élni vágyóknak való, és ebből kifolyólag lassabb is az üteme. Valamint szerinte számomra nagyobb kihívás lenne a Cambridge kurzus, és az ad nemzetközileg elfogadott nyelvvizsgát is. Persze ebből kifolyólag drágább is... Gondolkodtam sokat, egy-két tanácsot is kértem, és végül a Cambridge mellett döntöttem. Így hétfő reggel oda mentem, és megírtam a szintfelmérőt. FCE csoportba fogok kerülni, ami középfoknak felel meg. De elmondta a nőci, hogy ennek a csoportnak az alján vagyok, így keményen kell dolgoznom! De hát épp ezt akartam, nem igaz??? Így befizettem a sok-sok pénzt, és jövő héttől heti 2x2 órában szippantom magamba a tudást... :D
Ez is letudva, a gyerekeket összeszedtem délután (a hétvégét a nagyiéknál töltötték, és ők vitték suliba is..), tanulás, játék, vacsi, fürdés és ágy. Este 10 körül megjöttek a szülők is. 
Szorgosan teltek a hét további napjai, a szabadidőmben hol takarítottam, vasaltam, reggelire vagy kávéra voltam hivatalos, szóval mindig valami... 
Épp ezért a hétvégét pihenésre szántam, jelentem sikerült. Majdnem 100%-ig behoztam minden elmaradást. Nem tudom, mi van a levegőben, de mostanában minden barátom széthullik.... Van aki szerelmi bánatos, Clau a családjával harcol (és pénteken megint balhé volt), van aki csak kizár az életéből (vagy leszar, nézőpont kérdése), míg más telefonos lelki támogatást igényel... Ne értsétek félre, nem baj, ezért vannak a barátok, hogy ott álljanak a bajban. Csak ez valami mentségféle arra, hogy én is el vagyok tűnve.  A hétköznapokon intéztem az itthoni és otthoni dolgokat, hétvégén mindig úton voltam, szervezkedtem, intézkedtem, üzleteltem, és sajnos valahol meg kell húzni a határt. Én ugyebár eléggé addiktív hajlamú vagyok, ami igaz a netre is, szóval itt kellett meghúzni a gyeplőt. Ami a blogot illeti, mindig megfogadom, hogy majd mostantól sűrűbben, kicsiket írok, és nem 2-3 órát vesztegetek el egy bejegyzéssel, de hát látjátok... Nem ígérek semmit. Azt a kis időt, amit meg tudok menteni magamnak, arra szeretném fordítani, hogy én is kikapcsoljak. Most már hetente kétszer suli, szerdán takarítás (esténként majd tánc is lesz), a maradék két nap vasalós, ideje pluszmunkát is vállalni, szóval menni csak menni...
De sebaj, a hétvégén megint jönnek a csajok, Vera és Clau egy kis kikapcsolódásra. Éljen a család nélküli hétvége!!!!
Na, azt hiszem helyben is vagyunk. Köszönöm a kitartó olvasóimnak a bizalmat, és amíg nem jelentkezem, érjétek be a sok-sok képpel, amit közzétettem.
Vigyázzatok magatokra, ne feledjétek, Beethoven a zene Mozart-ja, ne igyatok mosatlan gyümölcslevet, kezeket a paplan fölé, ÉLJENEK A CSAJOK!!!!

2011. szeptember 22., csütörtök

bocsiiiiiiii

Ez úton kérek elnézést minden hűséges és hűtlen olvasómtól. Igen, tudom, hogy lassan egy hónapja nem kaptatok normális bejegyzést. (meg is látszik a statisztikán) Rengeteg minden történt velem, úgyhogy készüljetek fel kávéval és nasival a gép mellé, maratoni bejegyzés következik...legközelebb. A hétvégén. Azt hiszem. Jól van, ígérem!!
Az események tengeréből kaptok egy kis szösszenetet. Ez a beszélgetés alig pár napja hangzott el a 6 éves lányom és köztem.
(egy képalbumot nézegettem a neten, mikor bejött jó éjt kívánni)
CH:  Ő ki?
Én: Egy barátom.
CH:   A barátod? (ford.:pasim)
Én: Nem.
CH: Ki a barátod?
Én: Nincs barátom.
CH: Nincs? Hány éves is vagy?
Én: 26.
CH: 26?????? Már 18 évesen kellett volna találnod valakit!!!!!! pfffff....

Mondja ezt egy 6 éves kislány, akinek 2 éve komoly kapcsolata van.

Ennyi. Elkéstem. Lemaradtam. Vénlány lettem.

2011. szeptember 6., kedd

o.O

Tudom, tudom, ígértem hogy jövök, de szét vagyok hullva. Komolyan. Egész nap rohangálok, megyünk a gyerekekkel ide-oda, 10-12 órákat dolgozom, aztán este valaki mindig megtalál a fontos mondanivalójával. Ha nem, akkor az au pair talit szervezzük. Hétvégén Londonban voltam, buliztunk a csajokkal.
Írnom kéne picit Dublinról, a múlt hétről, a hétvégéről, és már kedd van...
Sebaj, holnap indul a suli, remélem visszakapom a kis nyugimat!
Titeket addig is puszillak!!!

2011. augusztus 29., hétfő

Újra itt!

Visszatértem!
Tegnap reggel 6kor indultam és este 10 előtt értem haza...
Kaptok majd beszámolókat, és sok-sok képet, videót is! A 8 nap alatt 948 (!!!!) képet és 27 videót csináltunk, úgyhogy lehet majd szemezgetni!

Azért jó "itthon". Reggel arra ébredtem, hogy a gyerekeim ölelgetnek és puszilgatnak. Még egy teve-formájú ékszertartót is kaptam Egyiptomból. Kis drágáim.

Hamarosan jövök!

Pusza!!!

2011. augusztus 26., péntek

Holiday - a kezdet

Van egy picike időm, így írok nektek egy picit, mert ez a hét már így is nagyon mozgalmas, nem is hiszem, hogy egy bejegyzésbe be tudom majd sűríteni.
Tehát talán ott hagytam abba, hogy egy csodálatos vasárnap reggel a családom elindult Egyiptomba. Persze ennek örömére én se tudtam kialudni magam, döglődtem egy sort, és vártam James beköltözését. Aztán délután nekiálltam főzni. Már hónapokkal ezelőtt megbeszéltem Claudiával, hogy csinálok neki egy jó kis gulyást, és ennél jobb alkalmat keresve se találhattam volna. Felraktam a kajcsit, ténferegtem, befutott James is. Természetesen őt is meginvitáltam a vascsira, és nem is mondhatott nemet! Volt már 8 óra is, mire Clau befutott, úgyhogy jól meg is feküdte a gyomrunkat a kajcsi, de egy kis alkohol lazított a nyomáson.. ;) Annyira jó hangulat lett, kint ültünk a teraszon, iszogattunk, dumáltunk, jaj, ennél jobb nincs is! Éjfél körül ment el C, de mi még hajnal 3ig dumáltunk James-szel. Aztán persze hétfő reggel keltem, mert kicsit pakolásztam és rohangáltam még a drága Vera barátnőm érkezése előtt. Igaz, végül úgy alakult, hogy egész későn, 6 körül futott be a vonat. De volt időnk bőven! Beszaladtunk a boltba az alkoholkészletet feltölteni, majd igyekeztünk haza, mert Claudiát vártuk. Megjött a csajszi, dumáltunk, iszogattunk, és vártunk a vacsira. Ugyanis előző este James elszólta magát, hogy ő bizony szokott főzni. Így gyakorlatilag mi kijelentettük, hogy akkor ő csinálja a következő vacsorát. :D Aztán fél 9 körül már kezdett elveszni a türelmünk, mert J-nek se híre se hamva nem volt. :D Aztán csak befutott, kaptunk fini pestos-csirkés tésztát, persze megint jó későn... És további ivászat! Clau benyomta az Unicum Next-et, megittunk egy üveg vodkát, hajnal 4ig dajdajoztunk... De jó is volt!!!!! Kár, hogy másnap megint kidobott az ágy... De ha már így esett, Verámmal High Wycombe-ba vettük az irányt. Bezabáltunk pizzából "reggelire", és elmentünk shoppingolni. A baj csak annyi volt, hogy óriási pocakkal nem túl kényelmes sétálgatni... De jó volt, nézelődtünk, vásárolgattunk, nevettünk sokat!! El is ment az egész délután, estefelé értünk haza. Vacsiztunk, nemsokára jött Clau ismét. Ezúttal csendesebb estét terveztünk, egy jó kis filmmel. Bár azt hiszem a King's speech nem a legjobb választás lett... Kicsit lehúzott mindenkit. De aztán a terasz és alkohol csodás varázsa ismét felpezsdített minket. Kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, a világ problémáit, és a sok bla bla bla... :D Annyira jó volt, hogy le se tudom írni, komolyan. De sajnos elmúlt ez is. Szerdán drága Verám visszautazott Londonba, Claudia ismét dolgozni kényszerült, így este kettesben pizzáztunk James-szel. Na meg persze beszélgettünk sokat, nagyon sokat. És csütörtökön megint, azt leszámítva, hogy este 10kor még rohangáltam mint a ringlispíl, pakoltam az utazásra. De aztán kész lettem, még hajnalig csiviteltünk, aztán ágyikó. 
És Dublin közeledett. Nem tudom, említettem e, de egy gyerekkori barátnőm él ott már 3 éve, és úgy döntöttem, ez jó alkalom meglátogatni. Bár csak péntek este 6kor indult a busz, én már korábban bementem Londonba. J felajánlotta, hogy kidob az állomásig, így annyival is kevesebbet cipekedtem. 
De térjünk rá a buszútra. 12 óra, éjszaka. Én kicsit (nagyon) naiv voltam, mert azt hittem, majd alszok, és de jól eltelik... Hahaha, vicces... Kisgyerekes anyuka mellettem, idióta tinédzserek mögöttem, terjengő húgyszag, hosszú szünetek, komp előtt útlevélellenőrzés, kompon alvás (másfél óra!), üdcsim kifolyt, szóval nem, nem szeressem... De csak túléltem!!! 

És itt vagyok, a drága Dublin ölén, de erről majd legközelebb!!!!!!!

Puszi!

2011. augusztus 19., péntek

Halló!!!!!
Jelentem minden rendben!
Akartam nektek írni egy hosszabb bejegyzést, de már nincs rá időm. Igyekszem pótolni. Elöljáróban annyit, hogy a holiday fantasztikusan indult, sok mókával és nevetéssel, de most vár rám Dublin!!!!

Vigyázzatok magatokra!
Pusza

2011. augusztus 13., szombat

Túlzsúfolt hét, de végre szabadság!!!

Vasárnap: meglepetés-> lakótárs
Hétfő: Ló-rezervátum
Kedd: kisebb család, egy gyerek, játszótér, bejelentkezés
Szerda: takarítás és vasalás, semmi pihi
Csüti: Beale Park, kalandos utazás, nagy kölyök-vacsora
Péntek: Beccy és plusz 3 gyerek, szedermánia, nagyi-piknik, rakott krumpli vacsira

Hogy hangzik? Izgalmas, mozgalmas és hihetetlenül fárasztó!!

Vasárnap híreket kaptam. Stewart megkérdezte, hogy zavarna e, ha a barátja, James beköltözne arra a 2 hétre, amíg ők nyaralnak. Hm. Most erre mit mondhatnék? Nem az én házam... De egyébként nagyon bírom a pasit (mint haver!!!) szóval nem gáz. És ez nagy segítség lenne neki, mivel egyrészt anyagi problémái támadtak, másrészt balhé volt az albérletében, szóval persze, jöjjön csak. 
És megérkezett a hétfő, az egész hét előttünk állt, és hogy nem lesz könnyű, ebben biztos voltam. Mint már korábban, most is próbáltunk 1-2 programot összehozni Claudiával és így a gyerekeim uncsitesójaival. Kezdetnek a közeli ló-mentőhelyre mentünk. Itt a "vágóhídról" mentett öreg vagy beteg lovakat gondozzák, meg lehet őket nézni, simogatni, nagyon barátságosak. 












A gyerekek élvezték, igaz, néha ment a rosszalkodás, de ha egyszerre 5 gyerek együtt van, ezen nincs mit csodálkozni.
Kedden Alex ment golfozni a nagyival, így délelőtt otthon voltunk. Egy kis Wii, tévé (csak kicsi!), játszogattunk. Délután jobb híján becsatlakoztunk megint Clauékhoz, kimentünk a játszótérre. A gyerekek elvoltak, mi meg pletykáztunk egy sort!!!
Este kettesben maradtam a lánykámmal. Louise elutazott Norvégiába munka ügyben 2 napra, a fiúk elmentek kajakozni. Így fürdés után ágyba raktam Ch-t, majd intéztem a dolgaimat.
Szerda könnyűnek ígérkezett, mert a kölkök a nagyszülőknél töltötték a napot. Persze ez nekem csak alkalom volt kitakarítani, szaladgálni, és este fél 8ig még vasaltam. Közben a londoni események hatására telefonálgattam a közelben lakó ismerősöknek, hogy rendben vannak e. Hál' istennek, senkinek semmi baja, bár páran nagyon közel voltak a tűzhöz... Drága Vera barátnőmet is hívtam, és azon túl, hogy jól van, más hírekkel is megörvendeztetett. A jövő héten jön és meglátogat, itt is marad pár napig!! Csak semmi unalom!!! 
Csütörtökön a Reading melletti Beale Park volt a cél. Ez a még picike Temze partján fekvő vadrezervátum. Reggel 9 körül terveztünk indulni, mert legalább egy órás az út. Ebből aztán lett 10 is, mert a többiek kicsit eltévedtek... Clau vett fel minket, egy nagy kocsival mentünk, így sokkal egyszerűbb volt. Az egy dolog, hogy először félrevezetett a GPS, de a cél előtt útlezárásba futottunk, így még majd' 1 óráig keringtünk és próbáltuk megtalálni/kérdezgetni az utat. Végre nagy nehezen fél 12 körül megérkeztünk. Megvettük a jegyeket, sorban állás a mosdóknál, és az általános éhségre való tekintettel ebédelni készültünk. Ebből aztán az lett, hogy felugrottunk a helyi kisvasútra, és körbevonatoztuk a helyet. 10 perc sem volt a menet, így nem haltunk éhen! De ezek után tényleg a kemping helyet kerestük. Meg is találtuk, elég csinosan lett kialakítva, közvetlenül egy játszótér mellett. Bekajáltunk, a gyerekeim úgy ettek, mint a menekültek... Aztán megjött az eső. Pontosabban visszajött, mert már esett reggel is. Az egyetlen ok, hogy elindultunk az volt, hogy az időjárás-jelentés szerint csak felhős ég várható.  De szakadatlanul esett. Igaz, a gyerkőcöket nem zavarta, eljátszottak az esőben is. Én meg igazán nem bántam, mert tudtam, hogy nyugton nem fognak maradni. Mire nagy nehezen elállt, és a jégkrémek is elfogytak, gondoltuk nem árt körül nézni, nem hiába fizettük a belépőket. 


























Alig néztünk meg néhány helyet, sajnos be kellett látnunk, hogy 4 óra, tehát indulnunk kell. Persze a gyerekekért még negyed óráig könyörögtem, de végre elindultunk. Az út hazafelé rövidebb volt, persze a rész, ami korábban le volt zárva most szabad lett, az idő pedig gyönyörű, de hát ez a mi szerencsénk... Kisebb problémák áthidalása után úgy döntöttünk, közösen vacsizunk. Bedobtam pár bagettet és pizzát a sütőbe, mindenki megvacsizott, és 8 körül én is végeztem. 
Örömmel vártam a pénteket. Utolsó nap!!!! Kiderült, hogy Louise tesója, Beccy és a gyerekei itt vannak a nagyiéknál, így várható volt, hogy összefutunk. Így is lett, hívott B 9 körül, hogy átjönnének. Ok, jöttek is 10 körül, beszélgettünk sokat, a csapat őrjöngött, aztán kimentünk a parkba. Ott is elvoltak, szedtünk egy csomó szedret!!! Jaj, de szeretem!!! Aztán dél körül visszasétáltunk, majd elmentünk a nagyi-féle piknikre. Ami persze csak sima hideg ebéd. De azért jól bekajáltunk. Kis punnyadás, majd mondta Beccy, ha gondolom menjek a dolgomra, a gyerekeknek úgy is berak valami filmet. Így elintultam megvenni azt a pár dolgot, amit akartam, és közben megbeszéltem Louise-szal, hogy akkor rakott krumpli lesz vacsira! Visszamentem a gyerekekért, de mondták, hogy felesleges ott ücsörögnöm, majd fél5 körül visszahozzák őket. Így hazamentem, összepakolásztam, és nekiálltam főzni. Végül mindenki rendben hazaért, és a vacsi is kész lett időben. Mindenkinek nagyon ízlett, kivéve Alexet. De a kis drágám nem szólt semmit, csak ette a kolbászt, aztán hirtelen pityeregni kezdett. Mi nem tudtuk mi van, erre mondja, hogy ő ezt nem szereti, csak azért evett belőle, mert hogy én mennyit dolgoztam vele. Hát nem édes????? 
Így megint csak este 7 után véget ért a napom, egyúttal a nyári szünet java. Az tuti, hogy több, mint 50 órát húztam le a héten, de ilyen ez...  Persze a csajokkal még ment a Skype, de rájuk mindig van időm. Végül éjfél körül hajtottam álomra a fejem, de mosott hullaként. 
A baj csak ott esett, hogy reggel 8kor a gyerekek már visítottak... Ahhh, nem érdekes, holnap reggel mennek, és FREEDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Majd jelentkezem!
Pusza!!

2011. augusztus 9., kedd

London képek























































Ez a legőrültebb dolog, amit az utóbbi időben láttam....: