jelen!

Helló!

Élek még, nem aggódni!

Tényleg rég írtam...egész pontosan vasárnap. Olyan óriási dolgok most sem történtek. Stewart hétfő-kedd-szerda itthon volt, szinte mindig ő hozta-vitte a gyereket, így elég sok munkát levett a vállamról. Ja, és hogy miért dolgozott itthon? Mert benzin helyett gázolajat tankot a kocsiba... Ügyes, ugye?  Viszont, így legalább volt alkalmam beszélni vele négyszemközt. Nem tudom, hogy említettem e, de úgy kb. az első hónap után a kommunikáció közöttünk szinte megszűnt, tényleg csak a legszükségesebbekre korlátozódott. Ezt úgy értsétek, hogy ha más nem volt, akkor csak egy "Jó reggelt" egész nap. Én azért igyekeztem, már amennyire tudtam, csak nem tudom, mi történt menet közben. Így hát kaptam az alkalmon, és megkérdeztem, hogy ugyan elégedett e a munkámmal (ugye sokkal finomabb így, mint azt kérdezni, mi baja velem?!). Mondta, hogy minden ok, szól, ha baj van. Jó, mondtam, mert hogy a komm. nem a legjobb köztünk, és gondoltam esetleg van valami probléma. Nem. Nincs. Na, ezzel szemben nem mondhatnám, hogy változott a dolog, talán még aznap láttam valami próbálkozás félét, de ennyi. Mindegy, nem érdekel. A munkámmal elégedett, ha nem tud velem beszélgetni, az az ő baja. Hál' istennek Louise-szal mindent meg tudok beszélni, és tudunk beszélgetni is. Sőt, mindenkivel. Na jól van, itt le is zárnám a dolgot. Csak még egy apró szösszenet. Később.

Szerda - hosszú nap. Hostanyu megint ment Aberdeen-be, de most csak egy napra. Ez annyit jelentett, hogy majd' egy órával kezdtem korábban, mert korán ment a repülő, és Stewart vitte ki a reptérre. Szóval gyerekeknek reggeli, aztán suliba. Ott összefutottam Annával, az erdélyi csajszival, aki már tisztára aggódott értem, mert 2 napja nem látott a sulinál. Hát igen. Hazajöttem, de mivel Stewartnak itt volt a kollégája, így gondoltam halasztom a takarítást, és belevetem magam a statisztikába. Jól is tettem, mert alig múlt dél, amikor írt Louise, hogy a hazafelé tartó repülőjét törölték, és a következő csak 8kor landol, lesz vagy 9 is, mire hazaér. És hogy azért ír, mert Stewartnak is megbeszélése lesz, és hogy akkor a fürdetés és az ágy is az én dolgom lesz. Jó, hát most erre mit mondjak. Szükségállapot. Így elhoztam a kölköket suliból, kis tanulás, aztán nekiálltam a vacsinak. Pont időben végeztem,  gyorsan kajáltunk, közben hallom, hogy Stewart magyaráz valamit. Valamit, hogy akkor mikor lesz az úszás? (De persze nem tőlem kérdezi... hozzátenném, előző nap azért késett el Charlotte a "táborból", mert az apukája nem tudta mikor kell menni, és a 6 éves gyereket kérdezi. Nem engem. Az túl egyszerű lenne. ?) Szóval, apuka magyaráz valamit a kicsi fiának, én ugye közben kalkulálom, mennyi időnk van még indulásig, mi fér bele, stb... Fél perccel azután, hogy megkérem a gyerekem, hogy vegye fel a fürdőgatyáját, Stewart már mondja NEKI, hogy igyekezzen már, cipő fel, irány a kocsi. ????????????? Mondom neki, hogy én el tudom őket vinni úszásra. Erre: hát ő nem, mert programja van. ???? Tudom!!!

Lehet én bonyolítom túl, de szeretem az én időbeosztásomat magam csinálni. Az is igaz, hogy néha jó, hogy ha ott van, és segít a gyerekeket kordában tartani. De ez most elég szarul jött ki. Nem érdekes, természetesen ott voltunk időben, megvolt az úszás, hazajöttünk, pancsi, ágyikó. Simán!

Egyszer csak hallom, hogy hostapu is megjön. Aztán Louise. Végül is Louise volt aki megkérdezte, hogy minden rendben volt e. Persze. (Azt leszámítva, hogy valami megfázás-féle jön kifele rajtam...)

Csüti. Behoztam a lemaradást a takarítás oldaláról, szépen el is ment a napom. Felszedtem a gyereket. Vagy valami olyasmi. Ugyanis rossz nap volt. A sulit el se hagytuk, mikor már össze kellett vesszek Chalotte-tal, itthon meg Alex csinálta a fesztivált. Nagyon nem hiányzott. Lényeg a lényeg, vacsira mindenki megnyugodott, én pedig örültem a nap végének. :D

És a gyönyörű mai nap. Reggel: sima liba. Ugye Louise itthon volt, és kivételesen ő vitte el a kölköket. Szóval gyakorlatilag Charlotte kajájának elkészítésén kívül semmi oka nem volt annak, hogy felkeljek. Nem érdekes.  A második kávém után elindultam a kiba**ott Hsbc bankba, hogy a rakás sz@r számlámat bezárjam. Erre? Hát, hogy a szerződésben benne volt, hogy 12 hónapig nem zárhatom a számlát. MIVAN????  De nekem nem kell! Nem akarok havi 8 fontot fizetni a semmire! És ha holnap hazamegyek? ÁHHHHHHHH, nem hiszem el, igazán. Szóval jól felb@szták az agyam. Mindegy.

Így nekiindultam vásárolni. Ugyanis mivel nem nagyon volt időm vásárolgatni az utóbbi pár hétben, így megbeszéltük tesómmal, hogy egy kis édességet viszek!!! Szóval bevásároltam, de tuti, hogy ha valaki látott engem a kosárral, tele szeméttel, nem talált normálisnak. Na jó, még a pénztáros csaj is megjegyzést tett. :D

Hazaestem, és neki is ugrottam a vasalnivalónak. A drága kis családom mindent gyorsan kimosott nekem, hogy még legyen időm kivasalni. :D Valamikor 4 körül végeztem. De csak azért, mert nem kellett a gyerekekért mennem. Viszont Louise segített kinyomtatni holnapra a dolgaimat, így örömbódottág!

Ami nem: a kis cuki Charlotte a körömlakkal játszott. Igen. Szétlocsolta a szőnyegen. És egy óra közös súrolás után se jött ki. Ügyes, ugye?

Szóval, nagy vonalakban ennyi. Most azt hiszem a csend homályába burkolózom, kemény 2 hét vár rám otthon, legalább 7 vizsgával. DE OTTHON!!! Holnap este már a drágáimmal alszom!!! Mégse olyan rossz...

Puszi mindenkinek, és addig is vigyázzatok magatokra!!!!

röviden II.

Szerda-csütörtök Stewart nem volt itthon, úgyhogy csendes volt a ház. A gyerekek elég tűrhetően viselkedtek, most megy a cukorka biznisz. Cukros néni lettem!!! XD  Találtunk egy újabb egeret. Illetve Louise találta, de annyira meg volt rémülve, hogy berohant, és végül én tűntettem el a tetemet (sajnos már halott volt). És élveztük a magányt, csütörtök este együtt vacsoráztunk hostanyuval, rengeteget beszélgettünk, meséltünk egymásnak a fura családunkról, és én is meséltem nekik a szüleimről... :(. Annyiból jó volt, hogy láttam rajta, hogy tényleg érdeklődik.
Pénteken itthon dolgozott, így elmentünk a Lloyds-ba. És igen, immár a második bankszámlám is elkészült. Remélem ezzel már nem lesz gond.. Amúgy tök aranyos volt a csaj, mindent elmagyarázott, és kiderült, hogy az egyik kollégájuk egy magyar csaj! Hm, mindenhol ott vagyunk... Mondta is, hogy milyen kár, hogy a csaj most épp szabin van, de ha lesz kedvem jöjjek be máskor is.. :D ( a másik számlámat a jövő héten bezárom, de mivel van még egy kis pénzmagocska rajta, így belevetettem magam az on-line vásárlás örömeibe!)
Más érdemleges azt hiszem nem történt. Tanulok továbbra is ezerrel, most kezdem érezni, hogy haladok is. Igaz, nem eléggé, de hát na, majd az utolsó pillanatban...
ÉS MÁR CSAK HATOT KELL ALUDNI!!!!!!

röviden

Hallóóóóó!

Itt minden ok. Tanulok ezerrel, úgyhogy csak pár sort kaptok tőlem:

Szombat: tanulás-féle ésnet, de minek? A család nem nagyon volt itthon egész nap, sőt, elég későn értek haza, ami miatt még Louise elnézést is kért. Hm?

Vasárnap: Együtt ebédeltünk Claudiával, befűzött, hogy ugorjunk át Uxbrige-be. A rövid szünetemből persze egész délutános shopping lett, de nem vettem semmit! Ügyi vagyok?

Hétfő: Egész nap vasaltam, délután a gyerekek felváltva jöttek-mentek, persze azért egy kis rosszaság még belefért...

Kedd: Tanulás, és kiidegelés. Vagy legalább is erre hajtanak. Főleg Charlotte. Nem tudom, mi van vele, de tisztára becsavarodott az utóbbi egy hétben (na jó, Alex se maradt el nagyon tőle). Én meg komolyan már mindent megpróbáltam. Végül az lett, hogy elmondtam Louise-nak, aki alaposan megregulázta őket, szóval nagyon remélem, hogy észhez térnek. Újabb örömhír: Kiderült, hogy a lányom egyik barátnőjének a nanny-je Erdélyből jött! Beszél magyarul! Tök aranyos csaj, már meg is hívott magukhoz, de majd csak ha visszajöttem, mert ő is elfoglalt, én meg aztán pláne. Valaki adhatna ötleteket, hogy hogyan legyek SZUPERAGY, és hogy szippantsak magamba 2000 oldalt másfél hét alatt... :)

Puszika!

so-so

Kaptok egy kis szösszenetet a hetemből is, elég vegyesre sikeredett, jó és kevésbé jó dolgokkal sűrítve. Ugye azt említettem, hogy a hétfő a pihenésről szólt. A kedd normális napnak indult, volt egy óriás halom vasalni való a kemping miatt, így azzal harcoltam. Illetve beszaladtam a bankba egy kis pénzt még a számlámra tenni, hogy le tudjam foglalni a repjegyeket hazafelé! Épp indultam, mikor jön Stewart, mondom neki, hogy hová megyek, erre kérdezi, hogy akkor a Lloyds-ban voltam e bent (most nem írom le újra, hogy mennyi bajom van a mostani számlával, lényeg hogy hamarosan váltok). Mondom neki, hogy még nem, majd pénteken, mikor Louise itthon lesz, bemegyünk együtt. Erre mondja, hogy most hívta Louise, hogy szerdán repül Aberdeen-be, és csak pénteken jön haza, így ne nagyon számítsak rá. Ok, mondom akkor majd megoldom. Vacsinál beszéltünk is róla, meg hogy akkor mikor mennék haza pontosan (igazából azt mondta, hogy neki teljesen mindegy, menjek amikor akarok). Illetve kaja után még leszaladtam, mert mondta, hogy ha pénzt akarok hazaküldeni (és ugye a saját számlámmal nem akarok kínlódni), akkor segít nekem. Neki is ült, erre kiderült, hogy csak személyesen lehet a bankban külföldre utalni. Jó, akkor majd ő holnap bemegy az ebédszünetében, és elintézi. Ezer hála.

Szerda reggel megvolt a nagy mami-búcsúzkodás, kaptam egy aranyos kis útmutatót a dolgaimról, csak hogy minden világos legyen. Nem is volt ezzel baj. Velem volt baj, előző nap fél 1-ig beszélgettem egy csajjal, így tiszta hullaként keltem. Még meg is jegyezte Louise, hogy jobb lenne, ha visszafeküdnék, mert elég ramatyul nézek ki. :D Ennek ellenére ahogy hazaértem, nekiugrottam a takarításnak. Jobb ezt még időben letudni. Erre egyszer csak betoppan Louise. Mert hogy úgy döntött, inkább hazahozza a kocsiját, és taxival megy. És hogy nekem szóljon, hogy horribilis összegért utalták volna a pénzem, így végül nem küldte el. De ha ez nekem ok, akkor elküldi, csak gondolta van ennél olcsóbb megoldás is. Hm. Hát nagyon okosan tette. Nem sokára jött is a taxi, ő elment, én meg lassan mehettem a gyerekekért. Hál' istennek nagy baj nem volt velük, mivel most bevezettünk egy úgy jutalmazós rendszert, és persze megemberelték magukat. (legfeljebb 2szer kell rájuk szólni XD Viszont gyakorlatilag egész héten ezt játszottuk, és működik!!!!!) Kaptak egy kis nasit, majd elvittük Alexet úszásra. Vicces volt, mert ez volt az első alkalom, hogy én vittem, bár a GPS nagy szolgálatot tett. (A közeli kisvárosban van az úszás). Ami nagyon felbosszantott, hogy az édes kis utacska, ami mindössze egy! sávos (nem 1x1), jó forgalmas volt. Kb. 100 méterenként van egy nagyon pici beugró, ahova be tudsz húzódni, ha valaki jön szemből. Nem győztem megállni, sőt, azt hiszem hogy az egyik ilyen megállónál, ahol óriás gyökerek álltak ki a "falból", meghúztam a kocsit. Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt az, csak hallottam csúnya hangokat, és bár ott a karc, nem kizárt, hogy már előtte is ott volt. Nagy felhajtást nem csapok neki, nem egy vadiúj kocsi, van is rajta más karc és javítás, és én legalább nem törtem össze, mint az előző au-pair. Úszás letelt, hazaestünk, elég későn. (volt már vagy fél 7 is) Stewart már otthon volt, egyből kérdezte őket, hogy vacsiztak e már. Ők meg persze mondták, hogy nem. És igen, ez volt az a pont, ahol láttam, hogy húzza a száját, nem is kicsit. Sőt, bár nem vagyok biztos benne, de ha jól hallottam, még Louise-tól is megkérdezte telefonon, hogy ő mondta e nekem, hogy ilyen későn legyen a vacsora. És igen. Ő mondta. Kétszer is. És le is írta. Hm. Mert persze megértem, késő volt, ilyenkor már ugrás a kádba, és Charlotte általában 7kor megy lefeküdni, ezért normálisan az a rend, hogy még úszás előtt vacsiznak, és akkor utána már nincs sok minden. Ezért is kérdeztem vissza Louise-tól, hogy akkor úszás után legyen vacsi? Igen, utána. Na most innentől kezdve ha Stewart húzza a száját, pfff, az ő baja. De azért engem nem mert megkérdezni. XD Így én is elég későn végeztem, volt már vagy fél 8, na de én nem húzom a számat, mert tudom, hogy ketten vagyunk a kölkökre.

Csütörtök, szokásos reggeli körmenet, maradék vasalás, hosszas elfoglaltság a pénzutalás felderítése miatt, és egy újabb lehetőség elvetése. DE!!! A fantasztikus hír! MÁJUS 21!!!! Vigyázz Szolnok, jövök!!!! IGEN! megvan a repjegyem! Igaz, hogy a lehető legmacerásabb utat választottam, és a legtávolabbi repteret, de így nyertem egy napot és legalább 50 fontot spóroltam! Szóval ez is letudva. Elmentem e gyerekekért, haza, gyakorlás, ők játszottak, én összedobtam a vacsit, megvacsoráztunk, Stewart még mindig sehol, így úgy láttam jónak, hogy bedobom a kölköket a kádba. Ez volt 6 körül. Na, nagy nehezen apuka is megjött, most persze egy árva szava nem lehetett. Átvette a fürdetést, én meg visszavonultam. Akkor meg aztán igazán hálás lehetett, mikor a hűtőben matatva rászóltam, hogy természetesen hagytunk neki is a vacsorából. Meg is ette, Charlotte megint fél 8 körül ment lefeküdni (kmh), James pedig az előző estéhez hasonlóan ma is jött szórakoztatni Stewart-ot. Jaj, és majdnem elfelejtettem. Kint bagózok, erre jön Stewart, hogy pénteken neki nagyon korán kell elmennie, negyed 8kor legkésőbb, de hogy ne aggódjak, ő kikészíti a ruhákat, nem kell korábban kelnem, a gyerekek majd elnézik a tévét addig. Persze. Reggel 7kor kiugrottam az ágyból, hogy azért legkésőbb fél 8ra mindennel kész legyek. Csattogok be a reggeli cigim után (negyed8 körül), erre látom, hogy apuka ott ül a gép előtt kutyasétáltatós ruhában. Jó. Pislogtam csak. Aztán végül olyan háromnegyed 8 körül szól, hogy mégse megy korán. Tényleg?! De a gyerekeket nem tudja elvinni, mert megy valahova (nem volt sehol).Nem érdekes, rendbe tettem őket, mentünk a suliba, még jól is jött ki a lépés (...). Itthon megint nekiültem, már utoljára, hogy megpróbáljam kideríteni a legésszerűbb pénzhazaküldési módot, de végül annyira felidegesíttettem magam, hogy elvetettem az egészet a picsába, és elmentem vásárolni. Namost, amit akartam nem vettem, mert nem találtam, helyette viszont 1-2 igazi gyöngyszemmel lettem gazdagabb. Egy kis boldogság. XD Hazaugrottam még egy gyors kávéra, mire mondja Stewart, hogy akkor ő hozza el a kölköket. Jó. Eredetileg úgy volt, hogy Charlotte-nak és Alexnek is jön 1-1 barátja délután, de menetközben kiderült, hogy csak Alexék jönnek, a pici lányom megy a barátnőjéhez. Így két szószátyár kölökkel töltöttem a délutánt. Ugye azt is megkaptam utasításban, hogy a fagyasztóból vegyek ki pizzát vacsira. Erre mondja Stewart, hogy majd ők hoznak pizzát. Jó, legyen, nem az én gondom. Legalább hoznak nekem is. XD Így visszajöttek, megvacsiztunk, és ők el is mentek, hazadobni a kisfiút, Charlotte-ot meg felvenni. Közben Louise is hazaért, kérdezte hogy rendben voltak e a gyerekek, rendben volt e Stewart (???)XD, beszéltünk egy pár szót a melójáról is. Majd jött is a család másik fele, és 20 percen belül leléptek a 2 sarokra lévő parkba. Ugyanis beindult a szezon, így minden pénteken mennek, a gyerekek játszanak, a férfiak kriketteznek, a nők isznak... :D Hívtak engem is, de most más elfoglaltságaim vannak. Tanulni kell. Nagyon sokat, nagyon rövid idő alatt, mert ugye nem is én lennék, ha nem hagytam volna megint mindent a legutolsó pillanatra. 2 hét múlva vizsgaidőszak, és gyakorlatilag semmit nem tudok. XD Vicces lesz..- vagy azért annyira nem....

Ezek történtek a héten, mint látjátok elég vegyesre sikerült, de én csak mosolygok magamban... :)

Sok puszi mindenkinek!

Éljen a kemping!

Itt vagyok már, igen, nem fagytam meg a New Forest-ben. Csak majdnem...

Egy pár szó a a nemzeti parkról: gyönyörű. Hatalmas erők, nagy ligetekkel, tüneményes kisvárosokkal, és vadlovakkal. Igen, vadlovakkal mindenhol, bár inkább póni-féleség, mert nem olyan nagy a marmagassága, mint a rendes lovaknak. Érdemes kiemelni a vad szót. Ugyanis ezek a kis és lovacskák keresztül-kasul járkálnak az egész nemzeti parkban, nézni szabad, de érinteni nem! Erre nagyon sok helyen felhívják az ember figyelmét, még elrettentő képeket is kiraktak, amin egy lilára rúgott (vagy harapott) emberi kéz van...Na dehát  nem mehetünk unalmas helyre! Éljen a vadon!

Ott kezdeném, hogy ugye megbeszéltük, hogy csütörtök reggel jön James 8ra, bedobáljuk a cuccokat a kocsiba, és már megyünk is!!! Namost, ebből az lett, hogy majdnem dél volt, mire elindultunk. Én ugye James-szel mentem, de gyakorlatilag végig együtt volt a 2 autó. Jó másfél óra volt, amíg odaértünk, szenvedtem is eleget, mert bármennyire is próbáltam elaludni, nem tudtam. Az út java meg autópálya volt, így nem mondhatnám, hogy olyan sok látnivalóm akadt. Na de aztán nagy nehezen megérkeztünk! a recepciónál megtörtént a bejelentkezés, és elindultunk helyet keresni.

 "Itt jegyezném meg, hogy természetesen mikor máskor, most sz*rt be a fényképezőgépem, és egy árva képet se tudtam csinálni. Loptam pár képet a netről, és párat csináltam a telefonommal,a mi elég szörnyűre sikerült, de azért remélem együtt éreztek velem."

kemping majdnem üresen (szombaton már teltház volt!)

kis tavacska, a lovak itt isznak

Ekkor még volt is hely bőven, szóval találtunk egy elég jónak tűnő helyet (ami annyira nem volt jó, csak Stewart rámondta, hogy legyen ez... jó kis hepehupás rész...XD). És akkor nekiugrottunk a sátorállításnak. Én ugye nagyon sokat nem tudtam hozzátenni, merthogy ez egy három hálókabinos sátor, amihez nem értek(értettem). Azért próbáltam követni az utasításokat, hogy most épp hová szúrjunk vasakat, vagy hogy milyen színű botokat rakjunk be, mit csipeszeljünk és mit kötözzünk. Aztán egy fél óra múlva egész csinos kis sátrat kaptunk... Ennek örömére a pasik leléptek, elmentek a boltba egy kis itókáért és nasiért a boltba. A kölkök bicikliztek (igen, azt is vittünk mindenkinek. Na de mi nem álltunk meg!! Louise és én szépen felállítottunk egy ponyvás sátrat (az istennek sem jut eszembe jobb szó rá, nem tudom mi a neve...), ami majd közösségi helyként szolgál....

Úgy nézett ki mint ez...

Szóval mire a fiúk visszaértek, elég otthonossá varázsoltuk a helyet! Meg is kaptuk érte a dicséretet :D Csak egy kis bibi akadt. Ugyanis két falat is felkapcsoltunk erre a ponyvás sátorra. És nem is sokára jött egy pasas (aki ellenőrzi a kempinget, meg valami vadőr is egyben), és szólt, hogy tudja, hogy szélvédett helyet szeretnénk, de sajnos a lovak nem szeretik a sarkokat (!?), így az egyik falat szedjük le. Meg hogy a kisebb sátrat állítsuk mellé. Hát jó. Meglett. (James örülhetett, mert így nem kellett velünk aludnia, a mázlista...)

Amikorra viszont tényleg mindent befejeztünk, az ágyak felfújásától kezdve a konyha kipakolásán át a csomagok szétosztásáig, igencsak vacsoraidő lett. Így Stewart nekiugrott, barbeque, vasi, és lazulás. Ittunk és beszélgettünk, miközben a fogunk vacogott, mert sajnos az időjárás nem állt az oldalunkra... Végül 10 körül mentünk lefeküdni, elég spiccesen, persze én még előtte felmértem a terepet a zuhanyzás környékéről is. És gyerekek, nagyon kulturált. Tiszta, sőt, neked is fel kell takarítanod magad után,  volt melegvíz, tényleg nem lehetett okom panaszra. Na de az éjszaka, végtelen hosszúnak tűnt. Ugyanis 2 óránként arra ébredtem,  hogy megfagyok. Hosszú pizsama volt rajtam, és jó meleg takaró, de ez a felfújható ágy olyan hideg volt (meg persze a levegő is odakint), hogy nem hittem, hogy megúszom egy jó kis megfázás nélkül. De csak eljött a reggel. Ébresztőre nem volt szükség, azt hiszem ha 6an alszotok egy sátorban, nem is kell magyarázni... Először is nekiálltunk összetakarítani. Ugyanis s szemetesnek kinevezett, felkötözött szatyrunkat az éjszaka a drága kis lovacskák szétcincálták, így mindenhol a szemét hevert. Bedobtunk egy kis reggelit, és elindultunk biciklizni. Célba vettük a közeli várost, Lyndhurst nevezetűt, méghozzá az erdőn keresztül! Gyönyörű volt, komolyan mondom.

ilyen utakon bicóztunk

És egy jó kis edzésnek is megtette. (Nem is tudom, hogy a gyerekek hogy bírták ilyen jól) Maga a város kb. 10 km-re volt, de az még hagyján, ugyanis kicsit dombos-völgyes volt a terep, így néha rendesen oda kellett tenni magunkat. De legalább már nem fáztunk... Úgy félútig elég simán ment minden, egész addig, míg Stewart és Louise el nem kezdett versenyezni és bohóckodni. Merthogy egy váratlan pillanatban Charlotte kicsi lányom nekiállt cikázni az úton, Louise eltrafálta, satufék, én sokkolva nézet ahogy a hostanyám pördül kettőt a levegőben, majd felugrik, és rohan a lányához. Ment a sírás, én köpni-nyelni nem tudtam, és jó 10 percbe beletelt, mire mindenki megnyugodott. Szerencsére nagy baj nem történt, csak Louise ütötte meg magát  (pár nap alatt rendbejött). Így még egy darabban oda is értünk. 

Lyndhurst

Első utunk a fagyizóba vezetett, kivéve Louise-t, aki kénytelen volt sebtiben venni egy új nadrágot, mert az esés miatt az övé szépen szétnyílt a fenekén XD). Majd sétáltunk egy sort, míg végül letelepedtünk a városka központi vendéglőjénél. Jó sokan voltak, hisz ekkor volt az esküvő! Mindenki befelé turakodott, hogy lássa az adást, mi meg nyugisan kint lecsücsültünk. És mit ad isten, pont 2 autószalon is volt mellettünk, persze nem akármilyen, fullosan töltve Ferrari-val meg Maserati-val. Úgyhogy még a nyálunkat is tudtuk csorgatni picit. Mivel az idő már fél 1 körül járt, így egyben az ebédet is megejtettük. Frissen sült malackának a husija volt nagy zsömlébe beletuszkolva, egy kis almaszósszal....Yammiiiiii..... Közben Stewart azon tanakodott, hogy ők elindulnak vissza James-szel, és visszajönnek kocsival, mert hogy a gyerekek nem fogják bírni a hazautat, így is fáradtak. Na erre a gyerekek fellázadtak, így minden maradt az eredeti felállásban. Lassacskán el is indultunk, komótosan tekerve visszaértünk. Egyéb érdekes ezen a napon nem esett, szokásos vacsi (barbecue), ivászat. Megpróbáltunk sunyiban egy kis tüzet csinálni, hogy ne fagyjunk meg, de ez tilos, és nem is sokára jött a parkőr, hogy dádá! Így maradt a hideg... :( Zuhany, tenihez készülődés. Na de aztán most! Nem vettem félvállról a dolgokat! Vastag harisnya, top, hosszú ujjú felső, pizsama, köntös, mindez a takaróba csavarva. Biztos mókásan néztem ki, de marha nyugodt és meleg! éjszakám  volt. Szombat, szokásos reggeli menet, majd úgy döntöttünk, hogy ezúttal kocsival kirándulunk, és a cél: Beaulieu (ejtsd: Bjúli). Takarékossági szempontokból a Jeep-pel mentünk, mindannyian! Hatan! Szegény James jutott arra a sorsra, hogy a csomagtérben kutyának álcázva utazzon...XD Még szerencse, hogy az út alig volt fél óra.

Beaulieu a levegőből

 Beaulieu egy igen érdekes falucska. Ugyanis a központi hely egy hatalmas parkszerű valami, ahová is először borsos belépőt kell fizetni.Viszont azután tucatnyi látnivaló akad. 

Utazhatsz vonaton, ami körbevisz a terepen:

Vagy kisbusszal, ha tériszonyod van:

Megnézheted a mini James Bond kiállítást, ahol a filmben használt cuccok vannak kiállítva:

Megnézheted a LENYŰGÖZŐ autó-kiállítást:

Itt már kb. sírni tudtam volna, hogy nem jó a fényképezőgépem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen! (Ezek nem az én képeim, mindet a netről szedtem!)

Volt, Top Gear kiállítás, az elég gagyi volt....

De, folytatva, megnézheted a kastélyt:

A hozzá tartozó parkot:

A tavacskát, a templomot, valami kis háborús kiállítást, szóval ilyesmiket... tudjátok...

Aranyos volt, talán egy ici-picit gagyi, viszont az autó-kiállítás része teljesen lenyűgözött! Ha arra jártok, ne hagyjátok ki, komolyan!!!!

Délután volt, mire visszaértünk, a fiúk megint elugrottak vásárolni estére, a kölkök megint bicóztak, mi meg heverésztünk. Annyiban volt változás, hogy estére megjöttek James barátjáék lakókocsival, két gyerekkel. Egyébként Írországban laknak, csak most a nagy szünetek miatt kirándulgatnak. Aranyosak voltak, főleg a 11 hónapos pici lányuk! Jaj, meg tudtam volna zabálni!

Így este komoly kis traccsparti lett, én is 11 után mentem feküdni, de páran még tartották a frontot. És igen, elérkeztünk a vasárnap reggelhez, a búcsú reggeléhez. Észhez tértünk, bacon-szendvics reggelire, és hajrá! Csomagolás! Nem tudom miért, talán mert jobban összedolgoztunk, mindenki tudta már mit csináljon, elég gyorsan ment a dolog. A kocsikat fullra vágtuk, és indulás!

Viszonylag simán hazaértünk, csak egy kis tankolási kitérő volt. Itthon kipakolás, mosás, fürdés, hajmosás, és a nap végére hullán borultunk az ágyba. Még jó, hogy hétfőn se dolgoztam(ó igen, megint munkaszüneti nap), így gyakorlatilag az egész nap a semmittevéssel telt.

Nagyjából ennyi. Jó volt, örülök, hogy a részese lehettem. Ami zavaró volt, hogy sokszor nem találtam a helyem, csak tébláboltam, sodródtam az árral, és azt nem szeretem. Viszont egyetlen pillanatig sem bánom, hogy elmentem (na jó, talán az első fagyos este hazakívánkoztam XD) De nem tudom hány sorstársam mondhatja el magáról, hogy 3 napig iszik a hostszüleivel! XD

Azért még a héten is sok minden történt, azt is hamarosan megkapjátok!

Pusza!!!!!!!!!!!!!!!!

holnap(?)

Ó, tudom, hogy már nagyon írnom kéne, és ígérem (?) holnap meg is lesz, csak annyi minden történt, és annyi mindent kéne leírnom, de napközben szét vagyok hullva, most meg már késő van, és amúgy is megy a Szex és New York, meg ha írok nem tudok csokikrémet enni, pedig cigizni is kéne egyet...XD Szóval holnap. Asszem.