Újra itt!
Lássuk csak, hol is hagytam abba...
A múlt hétvége kimaradt, amikor is, hmmm. Mi is volt? Áh, igen. Szombaton Ealingben volt egy kis magyar vásár, Liszt Ferenc születésének 200-dik évfordulója alkalmából. Így kapva a lehetőségen angol cimborámmal elmentünk, magunkba szívva egy kis magyar kultúrát. Na és persze lángost (ami nem volt a legjobb...). Szerettem volna egy kis hurka-kolbászt is, de nagyon hosszú sor állt, nem is haladt, és az olajgőz épp felénk szállt, így feladtam. Tettünk egy kis sétát, de végül nem volt kedvem visszamenni. Inkább elugrottunk Windsorba sétálni egy kicsit és fagyizni. Végül megint a Royal Standard-ben kötöttünk ki, nagyon megszerettem a helyet, megvan a varázsa. Akit érdekel, nézze meg itt.
Vasárnap nem mentem sehová, éljen a pihi!
A hét elég eseménytelenül telt - legalább is nagy dolgok nem történtek. Kaptam egy kis plusz pénzt a nyári túlórákért, Charlotte elkezdte hullajtani a fogát, immár a második esett ki. A fogtündér nem győzi hordani a pénzt...;) Csütörtökön a suliban jó adag házit kaptunk, tekintettel arra, hogy a jövő héten nekünk is szünet lesz, nem csak a gyerekeknek. Próbáltam finoman a tanár értésére adni, hogy a napi 10-11 óra meló mellett ki az istennek lesz ideje még házit csinálni, de sokat nem használt a győzködés. Sőt, még egy kis tesztet is írunk 2 hét múlva. Sebaj, majd megoldjuk, ahogy eddig is. Pénteken megragadva az alkalmat sütit gyártottunk a gyerekekkel. Jó kis gyümölcstorta! Igaz, hogy fél 7kor még elrohantam a boltba, mert a zselé nem akart megkötni, így vennem kellett másikat... Végül Charlotte evett egy szelettel. Azóta se senki. Meg se kóstolták. Hát igen, asszem ez volt az uccsó alkalom, hogy én próbálok jópofi lenni. Nem baj, legalább van mivel hízlalni a seggem! :D Erről jut eszembe. Hétfőn vettem egy kis csirkemájat, megkívántam, és főzőcskéztem egyet. DE. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy én előre csomagolt húst vettem. Nem jó, fura a szaga...Pedig próbálkoztam már marhahússal, csirkével, most májjal, de valami nagy bibi van velük, az tuti. Végül a kajám fele a kutyákat boldogította, mert egyszerűen nem tudtam megenni.És nem, én aztán nem vagyok finnyás. Mi is tartottunk jószágot annak idején, és pontosan tudom milyen állaga, színe és szaga van a húsoknak. Ami itt van, az nem kóser...
A hét letudva, szombaton egész nap pihi. Estére vállaltam szittelést az egyik családnál, ami elég hosszúra sikeredett. Fél nyolcra mentem és fél 1 után jöttem el. Kicsit keserű szájízzel, mert mindössze 30 fontot kaptam. Persze nézhetném úgy is, hogy óránként 6 font a tévézésért jó ár, de ez 5 óra volt, és legutóbb 4 óráért is ennyit kaptam, szóval akkor 1 óra bónusz? Nem, nem tőlem, bocsika... Persze, azért jól jött a kis pluszpénz, és jövő szombaton megint szittelek, akkor már a saját családomnak. Stewart szülinapja lesz, így megy a nagy partiszervezés. Persze tudom, hogy 20 fontnál nem kapok többet, de itthon legalább ha akarom 10kor lefekszek aludni és kész.
Egyébként érdekesen jött ki a lépés, mert miután elvállaltam a melót a másik családnál, szólt Louise is, hogy nem e tudnék... Végül aztán James szittelt itt, én meg ott. Így amikor hazaértem átvettem a stafétát itthon, és 2óra is elmúlt, mire ágyba estem. Nem meglepetés, hogy fél 12kor keltem ki... Persze a tolerancia itt sem létező fogalom, így a héten már legalább ötödjére ébredtem a gyerek visítására/éneklésére/szaladgálására. Arról aztán nem beszélve, hogy a vékony falak más neszeket is átengednek... Feladat: füldugó beszerzése.
Ma elmentünk sétálni egy kicsit a Black Parkba, aztán vasárnapi bűnözés: McDonald's. Szóval most teli hassal pihegek, és próbálok felkészülni a jövő heti full-time gyerekezésre. Remélem hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, így hurcolhatom a kölyköket ide-oda. Kollégáknak kitartást! Engem is csak az éltet, hogy a következő szünetben én otthon leszek, így majd csak jövőre szenvedünk megint...
Puszi nektek és vigyi magatokra!!
