Gumikacsa a Temzén

Mert ilyen is csak Londonban van!!!!!

A cikk forrása: http://now-here-this.timeout.com/2012/12/11/what-the-duck-giant-bath-toy-sails-down-the-thames/

ŐRÜLET!!!!!!!!!!!!

Portsmouth és Eastbourne között - nyárcseppek

Nem unatkoztunk a nyáron, sokat kirándultunk, pláne ha kisütött a napocska. De akkor aztán irány a tengerpart! És rengeteg picike városnak van gyönyörű partja: (a teljesség igénye nélkül) Hayling Island, Selsey, Bognor Regis, Saltdean, Seaford és persze a híres Beachy Head...

Jó egy forró csoki mellett elővenni ezeket a képeket, főleg most, hogy megjöttek az éjszakai fagyok és előkerült a téli kabát. 

I love sea!!!!!!!!

November rain

Elfoglalt voltam. Nagyon. Máig. Viszont mostantól....

De azért tekintsünk egy kicsit vissza, hol is hagytam abba...

Szóval eltöltöttünk egy fantasztikus hosszú hetet otthon, J és én. Megvolt a nagy pofavizit, mindenki szeret mindenkit, ámen. Sajna nekem annyira nem jutott kikapcsolódás, mert mindenkit boldoggá akartam tenni így csak szaladgálás volt mindig. De azért mégis nagyon jó volt.

Közben kiderült, hogy az előre leszervezett 2 hét szabim csak 1 hét lesz (mert csak annyi a fizetett), így ahogy hazaértünk, már másnap meló. Na meg persze költözés.

Egy nagyon helyes lakást találtunk magunknak, közel mindenhez. Kicsit húztam a fogam, hogy ez most 200 fonttal többe kerül, mint a másik, de mindennek ára van. A szépségnek és kényelemnek is. Szóval miután lehúztam a napi 10 órámat mentünk haza és csomagoltunk. Aztán egy csütörtök este megkaptuk a kulcsokat, általános fertőtlenítés majd 2 napig a cuccok hurcolása. Kemény volt mert csak ketten voltunk rá, de megcsináltuk. Aztán persze takarítás magunk után, ami 1-2 dolog miatt nagyon fárasztó volt (fürdőszoba mennyezet lesúrolása domestos-szal), de végre valahára meglett, elköltöztünk. Most persze megy a nagy berendezkedés, egy gardrób használtan, egy új kanapé karácsonyra rendel, addig is ott a drága kis matracunk meg a föld vacsorázni. Majd szépen lassacskán minden meglesz, de most nem szabad elkapkodni semmit.

Mindeközben esténként tanulgattam és elvégeztem a Common Core of Skills and Knowledge tanfolyamot, az Ofsted-regisztráció (hivatalos nanny regisztráció) újabb feltételét. Nem mondom, hogy gyerekmester lettem, de mindig van új a nap alatt, pláne az angol szabályozás és jogrendszer keretein belül...Most már benne vagyok a papírmunka javában, de akár 12 hétig is eltarthat a regisztációs folyamat, szóval eléggé idegölő, ráadásul épp most dobták vissza a papírt, hogy ez meg az nem jó... De majd jelentkezem a friss infókkal...

A főiskolát sikeresen halasztottam kb. 15 szétküldött email után (mert a magyar bürokrácia nevetséges), viszont februárban nincs menekvés. Azt még nem tudom, hogy ha 10 órát dolgozok naponta, hogy fogok tanulni is mellette, és hogy haza tudok e menni májusban vizsgázni, de ez még a jövő zenéje..

És itt vagyunk. Ma hivatalosan is ledolgoztam az utolsó napomat a családdal (és épp az utolsó bébiszittemet csinálom).Jövő pénteken repülnek Új-Zélandra. Nagyon fura. Fura az elválás. Felfoghatatlan, hogy a kis szörnyek nem ugrálnak rajtam ezen túl, nem tervezem előre az egész hetem, nem ölelem őket, ha sírnak, nem szeretgetem őket ha betegek, nem számolok tízig, ha rosszak és visítoznak egész nap...

Nem, nem vagyok szomorú. Inkább üres. Kicsit kiszaggatnak ők is egy darabot a szívemből, elviszik magukkal, majd félúton eldobják... Mert bármennyire is szeretném, ők nem fognak rám emlékezni néhány hónap múlva, ahhoz túl picik, és annyi minden felfedezni való vár rájuk!!! De jó lesz nekik! És én örülök, mert nekik jó lesz. Csak remélni tudom, hogy még látom őket.

Pár hete belevetettem magam az álláskeresésbe, vegyes eredményekkel. Néhány interjún voltam, telefonbeszélgetések zajlottak, de valahol mindig elcsúszik a dolog. Már ügynökségekkel is felvettem a kapcsolatot, inkább nevetséges eredményekkel... Persze karácsony előtt munkát találni elég esélytelen, ezzel én is tisztában vagyok, szóval nem pánikolok. Ugyanakkor 1-2 potenciális állás mindig porondon van, aztán egyszer majd csak betoppan az igazi. Sajnos egy nanny elég sokba kerül így sokan csak részidőre, 1-2 napra vagy suli után keresnek valakit, de ezekből viszont nehéz összerakni egy teljes munkaidős állást, vagy legalább egy jó fizut. Majd kiderül, mennyire járok szerencsével, viszont akár más területen is elhelyezkednék ha úgy alakul. 

Egyéb újság nem nagyon van, vagy nem publikus... Várom a következő heteket, kicsit pihenni és utolérni magam. Belebújni az új könyveimbe, bejáratni az új gym-et. Blogot írni.  Szervezni és tervezni a karácsonyt, amit idén nem töltök otthon (elég egyértelmű okok miatt, álláskeresőként kicsit pazarlás lenne hazautazni, de ha találok is munkát, nem hiszem hogy az első hónapban kiadnának 1 hét szabit...). És várom a telet. A hideg már itt van, a csapadék is, csak nem hó. Azt mondják ez lesz az elmúlt 100 év legdurvább tele Angliában. Én nem bánom, egy hócsatára majd egy forró csokira mindig kapható vagyok!!

Puszi-pacsi, vigyázzatok magatokra!

xxx

záróra

Szépen lassan elértem a tízezres látogatottságot!! Készültem rá, néztem hogy gyarapszik napról-napra. Készültem rá, hogyan jelentsem be, hogy bezárom a blogot. ZÁRÓRA!
Aztán annyira készültem rá, hogy meggondoltam magam!!!!  :D
Mert néha vannak sztorik, amiket szívesen megosztanék veletek, és ez a blog pont úgy néz ki, ahogy én szeretném. Persze a webhely-cím már nem aktuális, de majd ha már nagyon zavar, akkor költözöm...

Beköszöntött az ősz a maga felemás időjárásával, és a sok tennivalóval. Karácsonyig biztos nem fogok unatkozni, millió tennivaló vár rám:

-hazautazunk egy hétre, én és J (megejtjük a nagy családi-baráti bemutatkozást, és lehet hogy az utolsó hazautam idén)

-munkahelyet váltok (vagy valami olyasmi, ugyanis a család akiknek dolgozom emigrál Új-Zélandra (ŐK IS!!!) így nekem jut az álláskeresés megint)

-költözünk (mert kinőttük a kuckónkat)

-elvégzem a nagy hivatalos nanny kurzust és minden nyalánkságot az Ofsted-regisztrációhoz, remélve hogy könnyebben találok újra munkát

-kezdek valamit az otthoni főiskolával amit éppen halasztottam de már nem tudok.. (hogy mit, halvány fogalmam sincs)

-beleásom magam az angol könyvelés rejtelmeibe (ez a NAGY PROJEKT, sajnos kóros időhiány miatt ez is csak lóg a levegőben)

Szóval tennivaló van bőven, időm viszont nem nagyon. Itt is majd leszek egyszer csak.

Addig jók legyetek, élvezzétek az indián nyár utolsó sugarait, és készítsétek az esőkabátokat!!!

xxx

Hogyan legyünk nanny-k?

Már több oldalról kaptam a kérdést, kérést, írjam már meg hogyan készül a nanny? Mi az a nanny? Hát tessék, ahogy én látom, a teljesség és tökéletesség igénye nélkül!!

Sok fiatal lány (és fiú) próbál szerencsét mint au pair. Néhányan csak világot látnak, vagy a nyelvvizsgára készülnek fel, de egy bizonyos réteg hosszú távra tervez. Így voltam én is, tudtam, hogy külföldön akarok dolgozni, és ez tűnt a legegyszerűbb és legbiztonságosabb útnak. Kijönni, mint au pair, alapozni nyelvben, anyagiakban, tapasztalatban, aztán meglépni a következő lépést. Dolgozni mint nanny eléggé kézenfekvő, hisz a munkakör hasonló, és tapasztalat már van.Viszont azért kell még 1-2 dolog hozzá...

Elsősorban nyelvtudás. Itt már nem elég az a makogós nyekegős izéééé szint. Érthető, mert a felelősség hatalmas, a gyerekeket nevelned kell, tanítanod, és a szülőknek be kell számolni minden lépésedről ha kérik, arról nem beszélve hogy ha valami baj történik neked kell magyarázkodni vagy segítséget kérni.

Következő kritérium a gyakorlat. Lehetőleg 2 angol családtól referencia, leinformálhatóan, telefonszámmal (mert fel fogják hívni!!). A "tesóm gyerekére vigyáztam sokat" itt nem elég, még ha igaz is.

Jogosítvány sokszor kell, néha saját autó is, hurcolászni a gyerekeket ide-oda. De opcionális.

Erkölcsi bizonyítvány!! Hivatalosan nem dolgozhatsz (nál) gyerekekkel enélkül, de ahogyan az au pair-ek 80%-nak nincs, úgy sok nanny-nek sem. Ugyanakkor itt a munkáltató igényli az igazolást rólad, nem te kérvényezed, szóval nincs sunnyogás.

Elsősegély vizsga. 1-3 nap, 80-150 font, attól függően hogy hol csinálod.Nagyon hasznos, ajánlom mindenkinek!!! 

Ofsted regisztáció. Ma már egyre több család feltétele ha nanny-t keresnek. Az Ofsted nem más, mint a standard oktatás, gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatások és szaktudás hivatala. Vagy valami ilyesmi. Mint egy gyűjtőhely, vagy egy fajta kamara. Feltétele az elsősegély tanfolyam (80-150 font 3 évente) , munkavállalói biztosítás (70-90 font évente) , és egy tanfolyam (IPC vagy EYFS, kb. 240 font) ahol felvázolják a munkád lényegét, mit és hogyan kellene csinálnod. Persze még van egy 103 fontos jelentkezési díj is ami magában foglalja a már korábban említett erkölcsi bizonyítványt is.

Mindezek után már csak a Mary Poppins személyiségjegyek hiányoznak, és mehet a móka!!!

Azért nem kell megrémülni, nem KELL minden!Nem is kötelező... Viszont nyilván minél felkészültebb vagy, annál több pénzt várhatsz el. Van aki live in-nanny-ként kezd, van aki takarító pozícióból lép feljebb. Csupán tudni kell, mik az elvárásaink. Nézelődni kell és keresgetni. 

És én is pontosan tudom hogy milyen hónapokig spórolgatni ezekre a dolgokra, arról aztán nem beszélje hogy mennyibe kerül a továbblépés és akár egy szoba bérlése. De megéri!!!!! Mindenképp!!! És nem elérhetetlen...

Én jelenleg nettóban!! kb.4SZER annyit keresek, mint au pair-ként. És messze nem a plafont veri a fizetésem...

Meg kell mondjam őszintén nem értem azokat az embereket akik 2-3-4 évig au pair-ként dolgoznak. Számolgatni a fontocskákat, beosztani a pénzt, csendben maradni éjfél után hogy fel ne ébresszünk senkit, enni amit találunk és nem amit kívánunk...

Nem, nem ítélkezem, csak nem értem...

Én igazából egy jó helyen-jó időben helyzetből kifolyólag lettem nanny. Terveztem már korábban is, de ahogy besokalltam a második családomnál, belebotlottam egy távozni készülő nanny hirdetésébe a drága jó facebook-on. Aztán jött a család, tanfolyam és egyebek. Két tüneményes pici fiúra vigyázok napi 10 órában..(tudom, sok, de ők még napközben alszanak...). Hazamegyek és csinálok amit akarok. Hétvégenként kirándulunk, vagy leruccanunk a tengerpartra. Esetleg elköltök egy valag pénzt ruhákra (Lehet VALAHA elég ruhája az embernek???) De ennek a munkának köszönhetően jutottam el Mallorcára is, a tengerben fürödhettem, amit előtte még SOHA!! Szóval én szeressem a dolgot... Mert megfizetnek a munkámért. Na meg persze tervezem a jövőmet, mit és hogyan tovább, mert megtehetem... :P

Csak előre, sosem hátra!!!

Ha további kérdésetek van, pötyögjetek!!

xxx

Wow! Majdnem 2 hónapja, hogy erre jártam. Kezdhetném a magyarázkodást, de inkább arról mesélek, mi történt velem.

Legutóbb épp elhagyni készültem az akkori családomat. Sikerült is, hál' istennek. Teljes gyomorideggel jöttem el tőlük, és még a mai napig is a hideg futkos a hátamon, ha a nőre gondolok....

Elkezdtem dolgozni az új munkakörben - mint nanny - sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint előtte bármikor. 2 pici fiúra vigyázok, akik 1,5 és 2,5 évesek. Tüneményesek, picik, okosak, ügyesek - nem csoda hogy odavagyok értük. Persze maga a munka is más egy kicsit. Nem takarítok és suvickolok, nincs több alja munka. Helyette viszont napi 10 óra ugribugri és szaladgálás, vigyorgás, balesetek, hisztik és rengeteg móka. Nem csoda, hogy este ha hazaérek épp az utolsó dolog blogot írni... Viszont miután megláttam az első fizetési papírom, nagy mosolyra görbült a szám. (Valószínűleg életem legnagyobb fizetésemelését értem el). És persze lehetne írni, hogy a pénz nem boldogít, de mégiscsak könnyebbé teszi az életet!! És végre újra a magam ura lenni és nem valaki máshoz alkalmazkodni 24/7-ben, fantasztikus.

Már több mint 2 hónapja hogy J és én beköltöztünk a kicsi zugunkba. Minden alakul szépen - vagy inkább mi alakítjuk a magunk ízlésére. Minden hétre van valami (be)újítani való, egy váza, egy új virág (már egész szép gyűjteményem van ám!!!), polcot vagy tükröt felrakni. És még mindig van rengeteg ötletünk amit meg akarunk valósítani. De hogy itt e vagy máshol??? Ugyanis valószínű, hogy a fél év lejárta után újra költözünk. Egy picit csendesebb, egy picit nagyobb helyre. Mindig egy picivel előre...

A hétköznapjaink elrohannak. Fél 7 a leghamarabbi időpont, amikor hazaérünk, akkor egy kis mosás, főzés, vacsi, teli, skype, email, zuhany stb.... és 11 előtt  én már csak bezuhanok az ágyba eszméletlenül. Hétvégén pedig reménykedek egy kiadós alvásban - ami csak nagyon ritkán jön össze. Mert keljünk fel és intézzük el az elintézni valót és aztán majd pihi délután. Aztán mire hazaérünk már délután, vagy este, vagy valami rendezvény van, esetleg szülinap, ivás a barátokkal, vacsora, esetleg hozzánk jönnek, és ez így tovább hétről hétre. Személy szerint nagyon érzem a hiányát a napközbeni szabadidőnek, még ha nem is volt több néhány óránál. Hétvégén próbálok bepótolni mindent, kávét a törzshelyünkön, nagy sétát, shoppingolást...

De mindent egybevéve - boldog vagyok!! Sokat dolgozom, de két tündérrel és megfizetnek a munkámért, a szerelem is csak megtalált, és végre azt érzem, azon az úton vagyok, amin szeretnék lenni. A célt még nem ismerem, de a következő állomásért megküzdök!!!

Nem tudom, hogy mi legyen a bloggal. Nem tudom, hogy tudok e írni rendszeresen vagy rendszertelenül. Nem tudom, hogy akarok e időt találni rá. Nem tudom, van e még olvasó. Akiknek eredetileg szántam, hozzájuk sosem jutott el. Másoknak talán hasznos, talán érdekes, talán unalmas?!  Az au pair élet véget ért, a tapasztalatokat leszűrtem, továbbléptem, most már én élem az életem, ahogy csak tudom..

Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, légyszi klikkeljetek a bejegyzés végén!

Egy képes élménybeszámolóval még mindenképp jövök, mert rengeteg gyönyörű helyen jártam az elmúlt 2 hónapban. És a hétvégén vár Mallorca!!!!!! (nyugodtan lehet irigykedni!!! :D)

Vigyázzatok magatokra!

Pusza!!

Klikk a VÉLEMÉNYEKnél! Csak őszintén...

Internet nélkül

Helósziasztok!!

Jelentem élek, minden rendben van!!
Nem volt netünk egészen tegnapig, szóval mihelyst átrágom magam a kihagyott 5000 bejegyzésen, jelentkezem és mesélek!

Pusza!!!!

Tavasz van!!!

Ezt a bejegyzést már 2 hete írom...:D Sajnos a tavasz épp szünetet tart....

***********************************************************************************

Itt a tavasz!!!!!!!! A nap süt, hét ágra, a madarak csicseregnek, a mókusok felkutatják a téli raktár maradékát, a virágok bontogatják szirmaikat, mi más kellhet még??

Szinte minden hétvégén (kivéve ha esik) úton vagyunk J-vel. Múzeumok, parkok, tavak és erdők, mikor mihez van kedvünk.
A múlt hétvége elég esősnek ígérkezett, így a legjobb időpontnak tűnt elmenni Londonba az Ideal Home Show-ra. Aki egy picit is ismer, tudja, hogy én bolondulok ezekért a dolgokért. Interiőr, belső építészet, építészet csak általánosságban, eco házak, praktikum és innováció... Így gyakorlatilag míg a lábamat lejártam csak ámultam és bámultam...

üveg kép

üveg kép

full extra kanapé

tükör egyedi mintával

csini szék

tapéta (bocs, nem tudtam elforgatni)

kerti bútor

textillel behúzott szék

kedvenc: bővíthető üvegasztal

OUR HOME/ SAM/ AMY JOHN - betű képek

márvány hatású konyha

A következő karácsonykor lesz, oda is megyünk!!!

Hétvégén a jó időre tekintettel hosszabb kirándulást terveztünk, de mivel szombat reggel kaptam egy telefont, hogy délután állásinterjúm lesz( már megint), így csak a jól ismert West Wycombe-ba mentünk süttetni a hasunkat:

Sikerült is egy picit pirosodni...

Este haza, mert hogy munka van!!! Egy kis szittelés... Reggel korán leléptem, és pláne hogy óra-átállítás is volt, nem sokat aludtam. Így ennek fényében  - és hogy vasárnap reggel,6 év után (!!!!!)  - biztos őrültnek tűnök, mikor elmesélem, hogy elmentem futni!!!!! Na, persze, azért nagy futásról nincs szó, mert hát nem szokta a paraszt a szántást, de hát muszáj...
Ugyanis komoly diétát tartok. Karácsonykor, ahogy otthon voltam elmentem vérvételre. Ki is derült, hogy a koleszterinszintem NAGYON magas. Hogy hogyan és mitől, nem igazán tudom, és majdnem a dokim szemébe nevettem, mikor mondta, hogy ne egyek zsíros húsokat... Hónapok óta csak álmodom róluk... Mindegy nem is ez az érdekes, hanem az a része, hogy sajnos nagyon hajlamos vagyok mindenféle szív- és érrendszeri megbetegedésre, így elhatároztam, hogy akkor most diéta. Ami annyit takar, hogy kerülök mindenféle állati zsiradékot és tojást (csak csirkét és halat eszem, vajat, szalámi, zsíros sonkát vagy bármit aminek magas a zsírtartalma nem, tejet csak zsírmenteset, tejszínből szóját, sajtot megintcsak nem). Kb. minden 2 héten van egy bűnöző nap, amikor lehet egy kicsit... És elkezdtem tornázgatni is egy kicsit, mert hogy az sokat segít - ebben is. Aztán valahogy felmerült a futás. Én UTÁLOK futni. De J is fut (5ször egy héten), és szép az idő, és kéne is, meg formába is kellene hozni a popómat, szóval hát, miért ne... Így őrültem meg...

Na meg aztán, jól jött egy kis tüdő-teszt. Ugyanis (és itt jön a dobpergés) február 14 óta nem gyújtottam rá!!!!!!!!!! 10 év után épp ideje volt letenni, pláne a jövőbeni terveim miatt... Viszont azt, hogy leszoktam, korai lenne kimondani. Talán mindig is dohányos maradok. De beruháztam egy elektromos cigire, és szépen elvagyunk. A leheletem nem cigiszagú, a ruhám nem bűzlik, a fogam nem sárgul, a tüdőm nem haldoklik, és nem surranok ki a hidegbe fagyoskodni egy cigivel.



**********************************************************************************
Friss hírek!!!!!

Alig egy hete, múlt hétfő késő este jött az üzenet!

Nanny leszek!!!!

Már hetek óta zajlik a folyamat... Találkozók, interjú, pofavizit, tanfolyam, és a legutolsó előtti pillanatban megkaptam a választ!!!
Tehát április 23-án kezdek az új helyen (itt természetesen megadtam a 4 hét felmondási időt). 2 pici gyerekre fogok vigyázni akik 1 és 2 évesek (nincs takarítás!!) napi sok órában, de legalább megfizetik!!
Még most is furcsa számomra, annyira vártam már erre hogy el se hiszem!!! Vége a szolgaéletnek, újra a magam ura lehetek!! Arról nem is szólva hogy tervezhetek, van esélyem hazalátogatni a nyáron, esetleg kicsi nyaralás is belefér... Csak lennék már ott!!
Pénteken J meglepetés estét csinált az új munka ünneplésére! Fények, gyertyák, hatalmas "congratulation" felirat, bűnözés: pizza és csokitorta, valamint egy hatalmas virágcsokor 6 szál rózsával. Ugyanis vasárnap volt 6 hónapja, hogy egymásba gabalyodtunk... Hát nem egy tüneményes pasi???
J-vel hosszú tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az összeköltözést. Jelenleg a lakáskeresés agyzsibbasztó folyamatában vagyunk. Sajnos itt a hátránya annak, hogy gazdag környéken lakom. Tegnap megnéztünk egy  1 szobás lakást. 750 font plusz rezsi és adó. Koszos, büdös egérlyuk. Egyetértettünk, hogy ilyenről szó sem lehet, inkább költözünk egy kicsit távolabb, de nem vagyok hajlandó ennyi pénzért egy ilyen helyre költözni. Persze nagy elvárásaink nem lehetnek, mert 3 hetünk van költözni. De azért bízom benne, hogy valami összejön!!

A hostanyám enyhe flegmasággal fogadta a hírt. Először mindenáron tudni akarta az új főnök telefonszámát (ugyan minek????), aztán kicsit bunkó lett, majd kétségbeesett és végül flegma. Mára talán kezd visszaállni a dolog, de azért próbál kipréselni belőlem még mindent amit csak lehet... Ígértem, hogy segítek neki új embert találni, de érdekes elvárásai vannak. Már most arról beszél, hogy az új au pair inkább takarítson, és heti 20 óra elég lesz (hahaha), majd  Ő rendezi a gyerekeket. Hát ilyen viccet rég hallottam.SEMMIT nem segít a gyerekek körül reggelente, de hirtelen majd ő megcsinál mindent... persze... Aztán akkor ugrott a majom a vízbe, mikor kiderült, hogy hát ciki a barátnők között túl sokat fizetni az au pairnek, mert hát hogyha másé olcsóbban is megcsinálja...  Vettem a fáradtságot és posztoltam a hirdetést pár helyen a Facebook-on. Jelentkeztek is, én alap tájékoztatás után irányítom őket az anyuka email címére. De, anyuka nem igazán válaszol az üzenetekre.. Így aztán nehéz segíteni!!!
Ma reggel már azon a szinten voltam, hogy elég, ez nem az én dolgom, majd ő megoldja. Felbosszantott, mert ünnepnapon dolgoznom és szittelnem is kell, a napi óraszámomat felemelte és egyre sűrűbben vannak extra kérései (pl. hogy takarítsam ki az egész felső szintet, aztán az alsót, persze ha lehet akkor a szabadidőmben, vagy pl. a konyhaszekrényeket pucoljam ki...) Kicsit úgy érzem, hogy megtorol, amiért elmegyek. De még mindig nem látja (és valószínűleg sosem fogja), hogy az ő elvárásai és gyerekei mérföldekre van egy au pair munkájától. Én igyekszem nagy levegőket venni és 10ig számolni, nem sok van már hátra.

Hétvégén húsvét, nagy terveink nincsenek. Pláne hogy az időjárás sincs a kedvünkre. 1-2 ötlet felmerült,de majd meglátjuk.

Egyenlőre ennyi. Bocs, hogy össze-vissza írtam de 2 hét alatt millió dolog történt körülöttem. Persze mindig elhatározom, hogy na most akkor majd sűrűbben, de valahogy kóros időhiányban szenvedek!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi!