2012. november 30., péntek

Portsmouth és Eastbourne között - nyárcseppek


Nem unatkoztunk a nyáron, sokat kirándultunk, pláne ha kisütött a napocska. De akkor aztán irány a tengerpart! És rengeteg picike városnak van gyönyörű partja: (a teljesség igénye nélkül) Hayling Island, Selsey, Bognor Regis, Saltdean, Seaford és persze a híres Beachy Head...
Jó egy forró csoki mellett elővenni ezeket a képeket, főleg most, hogy megjöttek az éjszakai fagyok és előkerült a téli kabát. 
I love sea!!!!!!!!











































2012. november 23., péntek

November rain

Elfoglalt voltam. Nagyon. Máig. Viszont mostantól....

De azért tekintsünk egy kicsit vissza, hol is hagytam abba...
Szóval eltöltöttünk egy fantasztikus hosszú hetet otthon, J és én. Megvolt a nagy pofavizit, mindenki szeret mindenkit, ámen. Sajna nekem annyira nem jutott kikapcsolódás, mert mindenkit boldoggá akartam tenni így csak szaladgálás volt mindig. De azért mégis nagyon jó volt.
Közben kiderült, hogy az előre leszervezett 2 hét szabim csak 1 hét lesz (mert csak annyi a fizetett), így ahogy hazaértünk, már másnap meló. Na meg persze költözés.
Egy nagyon helyes lakást találtunk magunknak, közel mindenhez. Kicsit húztam a fogam, hogy ez most 200 fonttal többe kerül, mint a másik, de mindennek ára van. A szépségnek és kényelemnek is. Szóval miután lehúztam a napi 10 órámat mentünk haza és csomagoltunk. Aztán egy csütörtök este megkaptuk a kulcsokat, általános fertőtlenítés majd 2 napig a cuccok hurcolása. Kemény volt mert csak ketten voltunk rá, de megcsináltuk. Aztán persze takarítás magunk után, ami 1-2 dolog miatt nagyon fárasztó volt (fürdőszoba mennyezet lesúrolása domestos-szal), de végre valahára meglett, elköltöztünk. Most persze megy a nagy berendezkedés, egy gardrób használtan, egy új kanapé karácsonyra rendel, addig is ott a drága kis matracunk meg a föld vacsorázni. Majd szépen lassacskán minden meglesz, de most nem szabad elkapkodni semmit.
Mindeközben esténként tanulgattam és elvégeztem a Common Core of Skills and Knowledge tanfolyamot, az Ofsted-regisztráció (hivatalos nanny regisztráció) újabb feltételét. Nem mondom, hogy gyerekmester lettem, de mindig van új a nap alatt, pláne az angol szabályozás és jogrendszer keretein belül...Most már benne vagyok a papírmunka javában, de akár 12 hétig is eltarthat a regisztációs folyamat, szóval eléggé idegölő, ráadásul épp most dobták vissza a papírt, hogy ez meg az nem jó... De majd jelentkezem a friss infókkal...
A főiskolát sikeresen halasztottam kb. 15 szétküldött email után (mert a magyar bürokrácia nevetséges), viszont februárban nincs menekvés. Azt még nem tudom, hogy ha 10 órát dolgozok naponta, hogy fogok tanulni is mellette, és hogy haza tudok e menni májusban vizsgázni, de ez még a jövő zenéje..

És itt vagyunk. Ma hivatalosan is ledolgoztam az utolsó napomat a családdal (és épp az utolsó bébiszittemet csinálom).Jövő pénteken repülnek Új-Zélandra. Nagyon fura. Fura az elválás. Felfoghatatlan, hogy a kis szörnyek nem ugrálnak rajtam ezen túl, nem tervezem előre az egész hetem, nem ölelem őket, ha sírnak, nem szeretgetem őket ha betegek, nem számolok tízig, ha rosszak és visítoznak egész nap...
Nem, nem vagyok szomorú. Inkább üres. Kicsit kiszaggatnak ők is egy darabot a szívemből, elviszik magukkal, majd félúton eldobják... Mert bármennyire is szeretném, ők nem fognak rám emlékezni néhány hónap múlva, ahhoz túl picik, és annyi minden felfedezni való vár rájuk!!! De jó lesz nekik! És én örülök, mert nekik jó lesz. Csak remélni tudom, hogy még látom őket.

Pár hete belevetettem magam az álláskeresésbe, vegyes eredményekkel. Néhány interjún voltam, telefonbeszélgetések zajlottak, de valahol mindig elcsúszik a dolog. Már ügynökségekkel is felvettem a kapcsolatot, inkább nevetséges eredményekkel... Persze karácsony előtt munkát találni elég esélytelen, ezzel én is tisztában vagyok, szóval nem pánikolok. Ugyanakkor 1-2 potenciális állás mindig porondon van, aztán egyszer majd csak betoppan az igazi. Sajnos egy nanny elég sokba kerül így sokan csak részidőre, 1-2 napra vagy suli után keresnek valakit, de ezekből viszont nehéz összerakni egy teljes munkaidős állást, vagy legalább egy jó fizut. Majd kiderül, mennyire járok szerencsével, viszont akár más területen is elhelyezkednék ha úgy alakul. 

Egyéb újság nem nagyon van, vagy nem publikus... Várom a következő heteket, kicsit pihenni és utolérni magam. Belebújni az új könyveimbe, bejáratni az új gym-et. Blogot írni.  Szervezni és tervezni a karácsonyt, amit idén nem töltök otthon (elég egyértelmű okok miatt, álláskeresőként kicsit pazarlás lenne hazautazni, de ha találok is munkát, nem hiszem hogy az első hónapban kiadnának 1 hét szabit...). És várom a telet. A hideg már itt van, a csapadék is, csak nem hó. Azt mondják ez lesz az elmúlt 100 év legdurvább tele Angliában. Én nem bánom, egy hócsatára majd egy forró csokira mindig kapható vagyok!!


Puszi-pacsi, vigyázzatok magatokra!
xxx